Hálaadás (+/- 1 nap)

Muszáj egy Doctor Who spoilerrel kezdenem: most olvastam, hogy nem David Tennant lesz a Doctor Who 5. évadának címszereplője... Hát ilyet. Na erről talán ennyit.

A múltkor ha jól emlékszem a Hálaadásnál akadtam el.

A csonka hét napjai pont úgy teltek, ahogy egy csonka hét napjai telhetnek :) . Voltak hiányzók - a legtöbben nyilván ekkorra időzítik a szabadságokat, lévén 4 napos hétvégéről van szó - de szerencsére találtam magamnak elfoglaltságot: egész pontosan kontakt felületek nyomtatását figyeltem/segítettem. A mondat második fele valószínűleg némi magyarázatra szorul, tehát következzen most egy kis technológia (vagy írjam inkább, hogy OFF?). A UCEP-ben előállított napelemek szilícium alapúak, leggyakrabban monokristályos, néha multikristályos szerkezetűek, de az olcsó előállíthatóság nem feltétlenül csak az alapanyagon múlik (bár a Si ára szerencsére csökkenő tendenciát mutat). Fontos, hogy a gyártási folyamat egyes részei ne igényeljenek különleges körülményeket (pl. vákuum), mivel a szélsőséges paraméterek fenntartása igen költséges mulatság, amely nyilván a napelem árában is meg fog jelenni. Így amit csak lehet, a legegyszerűbb technológiával célszerű megoldani (ez persze elsősorban a piacra gyártott cellákra igaz, a fejlesztésnél természetesen mások a szempontok). Ennek megfelelően a kontakt-felületek kialakítása is ebbe a trendbe illeszkedik. Az ú.n. screen-printing technológia rendkívül gyors és olcsó. Természetesen vannak megszorítások (cellaméret, alapanyagok), de tömegtermelésre kétségtelenül az egyik legalkalmasabb módszer. Lényege, hogy a cella elejére és hátuljára ezüst-alumínium réteget visznek fel (a minták, vegyületek/ötvözetek természetesen eltérőek is lehetnek). A nyomtatás maga, tényleg nagyon gyorsan megvan; az előkészületeket (paszta és screen(ablak?) betöltése) nem számolva egy cella egy oldala néhány másodperc alatt elkészül. (ON?) A teljes gyártási folyamatot természetesen az összes UCEP-es ismeri, de az egyes részegységeket - tisztateres-munka (és részegységei), nyomtatás, kisütés(firing) - legtöbbször ugyanazok végzik. Így ismerkedtem meg Kumarral és Adival (mindketten indiaiak), akik elsősorban a gyártási folyamat végének elvégzéséért és tökéletesítéséért felelnek. Szerencsére gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és ebédelni már az ő törzshelyükre mentem. Rendszerint egy thai étteremben esznek, ahol elfogadható áron adnak igen jó kaját; csak egy dologra kell figyelnie az embernek: hogy ne 'hot' fűszerezéssel kérje a kiválasztott étket... Mert ugyebár a 'kiatökösmagyargyerek' alapon beválasztottam az általuk is favorizált fűszerezési szintet (a 'Hot' a középső(!) volt, felette csak a Thai* van). Nos, az étel bizonyára rendkívül finom volt, legalábbis az utolsó falatok ízeinek a teljes ételre való kivetítése alapján. Az elejére szerencsére (már) nem emlékszem, vagy fogalmazzunk úgy inkább, hogy nem akarok rá emlékezni. A vicc az egészben, hogy a két indiai srác még erre pakolta rá a fél üveg chilit, amit a kajához még pluszban rendeltek, miközben persze jól szórakoztak azon, hogy percenként pumpálok magamba több liternyi hideg vizet. Így jártam.

Időközben alakult a hétvégi programom is: Carla ismét meghívott magához, azon az alapon, hogy még úgysem volt ideje kitakarítani a vendégszobát, tehát minden úgy van ahogy hagytam, valamint vkinek meg kell ennie azt a rengeteg kaját, amit az ünnepekre csinál. Na, hát nem nagyon ellenkeztem. Szerencsére a hétvége második felére sikerült lecsábítanom Sanyit Nashville-ből, így teljes volt a program.

A Hálaadás Carlanál igen nyugisan telt, leginkább pihenéssel és kajálással, de leginkább az utóbbival. A kiutazásom viszont annál érdekesebb (najó, 'visszafogottan érdekes') volt. Mivel Carlaval úgy beszéltük meg, hogy 'csak' a metró végállomástól tud elhozni kocsival (kb félúton van hozzá), nekivágtam, hogy felvedezzem Atlanta tömegközlekedését, ismertebb nevén MARTA-t (Metropolitan Atlanta Rapid Transit Authority). Az első élményem/tapasztalatom, hogy a korábban emlegetett (a teljes lakosságra nézve) 55,8%-os afro-arány, a metróban erősen konvergál a 100% felé. Kifelé menet (csütörtökön) rajtam kívül még egy fehér srác volt kb a teljes szerelvényen, a hazafelé utat (pénteken) pedig már ő is biztosan kocsival tette meg, mivel sehol sem láttam... helyette csak őt, akinek inkább nem szóltam, hogy meglazult az öve.

Már mindjárt jön a Mikulás (értsd Stone Mountain Park, nov 28.)!