Kicsit hosszabbra sikerült ez a pauza, mint amekkorának szántam, de a lényeg, hogy ismét itt vagyok és végre újra bithalmazba márthatom digitális töltőtollam (jááááj).
Legutóbb Puerto Ricóról és Nashvilleről írtam (nos, az utóbbit inkább loptam Sanyitól), de igazából azt megelőzően és utána is millió dolog történt (sőt PR is megérne még néhány bejegyzést).
Egy harmadik számú 'Zanza' cím nem lenne túl kreatív, szóval inkább szétszedem néhány posztba az elmúlt kettő (három) hónap eseményeit.
Sunday, June 20, 2010
Das Auto 1.
Az egész úgy kezdődött, hogy még áprilisban fogtam magam és megcsináltam az itteni jogsit. Ez kis túlzással annyi ideig tartott mint az előző két mondat hangos felolvasása. De tényleg.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Subscribe to:
Posts (Atom)