Ide egy sokkal szebb, képekkel tűzdelt ("valami gólát vagy más madalat áblázolót...") beszámolót képzeltem el...
Az egész úgy kezdődött, hogy már korábban kinéztem magamnak a közeli Piedmont Parkot, mint potenciális hétvégi programot; elég közel van, nagy is, meg bizonyára szép is. 'Természetesen' Ben kölcsönadta a biciklijét, így vasárnap délután felkerekedtem, hogy szétnézzek Atlanta térképének hozzám legközelebb eső zöld pacáján. (ááá, ezt ki kéne szednem...)
A probléma egész gyorsan és váratlanul rontott rám, ugyanis amikor megálltam, hogy lefényképezzem a bejárati 'Piedmont Park' feliratot (nagyon szép nyitókép lett volna) a 'no memory card' üzenet fogadott a fényképezőm kijelzőjén. Nos, valóban, mintha rémlett volna, hogy a tegnap este során le akartam menteni a képeket a kártyámról, amit a jelek szerint meg is tettem...
Szerencsére sikerült gyorsan megnyugtatnom magam; hiszen ki akarna képeket készíteni a fel-alá rohangáló mókusokról, a belső tavakon tovaúszó (fel/leszálló) vizimadarakról, a kopaszodó fákról hulló sárgásvörös falevelekről, Atlanta talán legszebb parkjáról, egy napsütéses őszi délutánon...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment