Első napok III.

Nagyon bízom benne, hogy lelkes olvasótáborom az utóbbi post (kép) után is kitart mellettem.
Hát igen, ide elég gyorsan betör a karácsony így Hálaadás után, a Hálaadás meg Halloween után (ez itt így van rendjén), nade ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe.

Legutóbbi normális bejegyzésem alkalmával a tanszéken dolgozó munkatársak bemutatásánál hagytam abba. Tehát megismerkedvén konzulensemmel, valamint a stáb további tagjaival, a regisztráció kanyargós ösvényén kellett folytatnom utamat. Ennek két okból kifolyólag sem örültem igazán: úgy általában egy szívás az egyetemi bejelentkezési procedúra (itt is legalább 5 helyre kellett rohangálnom), plusz egyre intenzívebben kezdett foglalkoztatni a 'vajon hol alszom ma este?' kérdés. Mint utólag kiderült, kár volt paráznom.

Dolgozik ugyanis az intézetben egy Carla nevű hölgy (40-50 éves, afro-amerikai). Számára teljesen váratlan volt az érkezésem, ugyanis a supervisorom elfelejtett neki szólni. A kezdeti meglepődésen gyorsan túltette magát, és azonnal neki is látott beavatni az itteni dolgokba. Rendkívül segítőkészen felajánlotta, hogy mindenhova elvisz kocsival, mivel a campus meglehetősen nagy kiterjedésű. (OFF) Az egyetem területe tényleg óriási; három saját belső buszjárat van, amit csak a diákok és az egyetemen dolgozók használhatnak, természetesen teljesen ingyen (ez annak fényében, hogy az amerikaik úgy általában nem nagyon vannak oda a tömegközlekedésért, valamint hogy a legtöbb 'nem keleti parti nagyvárosaban' nincs is normális tömegközlekedés, azért nem rossz). Ettől függetlenül van azért jó pár parkolóház a campus néhány szegletében a diákok/oktatók parkolását megkönnyítendő - mivel itt télleg mindenkinek van legalább egy kocsija. (ON) A regisztráció így lényegesen egyszerűbb lett, és szerencsére mindenhol 5-10 perc alatt végeztem. Kaptam BuzzCard-ot is, ami kb a hazai diákinak felel meg, csak itt a Faculty/Staff is kap ilyet. Ez több szempontból is előnyös: mivel fényképes, azonosításra is alkalmas vmilyen szinten, nem kell mindenhova magammal cipelnem az 'útlevél+DS2019 combo'-t. Emellett lehet pénzt is tölteni a kártyára (pedig nincs is chip rajta, a bénák, a mienken meg van... tényleg azóta párosítottak bármilyen funkciót is a chiphez? valaki?) amivel az egyetem területén elérhető szolgáltatásokért lehet fizetni. Na abből pedig van igen szép számmal. Ezer kajálda, fodrász, bowling pálya, LAN aréna, stb... Ja, és hitelbe is mehetek a kártyával! Így gyakorlatilag nem kell pénzt/bankkártyát magával hordani az embernek, ha a campuson járkál.

A regisztrációval kapcsolatos aggályaim tehát alaptalanok voltak, így már csak az esti szállás problémája maradt. Carla ebben az esetben is gyorsan a segítségemre sietett és felajánlotta, hogy töltsem nála a hétvégét. Annak ellenére, hogy szombattól akár a mostani 'végleges' helyemen is lakhattam volna, elfogadtam a meghívást. Mint utólag kiderült Carla Atlantától 40+ mérföldre, keletre lakik Covnigtonban, így a hétvégi városnézésem meghiúsult, cserébe viszont nem kellett foglalkoznom a 'hol alszom+mit eszem' kérdés-kombinációval. A hétvége meglehetősen nyugisan telt, bár mint azt péntek este megtudtam, Carla-ra gerincműtét(!!) várt szombaton. Nos igen, 'southern hospitality', de azért ez akkor is durva. Szerencsére minden rendben ment, bár csak hosszas rábeszélés után engedte meg, hogy esetleg szombat este én főzzek neki és nem fordítva. Ez is jól sikerült, és igyekeznem kellett, hogy a hálálkodásban (abszolut pozitív értelemben) balance-ban maradjak, annyira örült a frissen sült steaknek. A hétvégét leginkább pihenéssel, akklimatizálódással és a környék rövid bejárásával töltöttem (képek itt).

Hétfőn kaja-pakkal a kezemben indultam útnak (Carla 'csak' bevitt az egyetemre, ő 'csak' kedden jött először dolgozni. Ja igen, itt a legtöbb ember igazi 'workaholic', európai szemmel nézve embertelen mennyiséget dolgoznak).
A napot az egyetemen elérhető technológiák tanulmányozásával töltöttem, valamint egyből be is dobtak a frissen alakuló 'Characterization Team'-be, amelynek feladatait később talán részletesen is leírom (még számomra sem világos minden...). Napközben beszereztem az itteni mobilomat, így meg tudtam kérni az egyik új lakótársamat, Bent (amerikai), hogy vigyen haza kocsival. Szerencsére nem lakunk messze a campustól (15 perc gyalog), de azért a teljes pakkom kicsit sok lett volna. Estére be is költöztem és megismerkedtem a többiekkel. A lakók tehát: Ben (amerikai), Ildar (orosz, de már ezer éve itt élnek) és Manolis (görög, kb másfél éve van az USA-ban). Mindannyian teljesen normálisak (végzősök/phd-s diákok az egyetemen). A négyszobás ház felső szintjének egyik szobáját kaptam; 350+rezsiért ez nagggyon rendben van.

Most kérek egy 'timeout'-ot. (pedig még a Hálaadásnál sem tartok...)