Az angolszász hagyományok igazodva muszáj az időjárással kezdenem. Tudom, ez most sokaknak fájni fog, de ma Atlantában 22 C volt, megérkezett végre a tavasz (mondjuk ez leginkább annak a fényében meglepő, hogy egy hete még havazott). Igen kemény telünk volt, háromszor is esett a hó, ami itt tényleg igen durva, ennek megfelelően háromszor bénult le teljesen Atlanta az elmúlt néhány hónapban; egyszerűen képtelenek megbirkózni a 5+ cm hóval és akkor az éppen hogy csak jeges útról nem is szóltam még, de hagyjuk is, egy darabig biztos nem lesz mínusz, forsure.
Igen sok bejegyzéssel adós vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tartani a lépést; szerencsére elég sok a munkám, de a melón kívül is lenne egy csomó dolog amiről írhatnék/írnom kéne (pl a hétvégi Real Madrid - Sevilla biztos érdemelne pár szót :) ).
De kezdjük inkább Andy McKee-vel! Vasárnap ugyanis volt szerencsém élőben látni a korábban leginkább csak a youtube-ról ismert gitárost. Iszonyat nagy volt! Hihetetlen amiket csinál! Aki esetleg nem tudná kiről beszélek itt van néhány videó. Ezeken már nem úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás (hozzáteszem érdemes egy pillantást vetni a srác 28 milliós nézettségére...).
Szóval a koncert nagyon komoly volt, és ha az a néhány redneck nem lett volna a közönség soraiban, talán soha nem képződött volna 'vocal imprint' a "jihááá!!" bekiabálásról az agyamban (minden szám előtt és után többször is, valamint az ismertebb számok alatt, összesen kb 40szer volt szerencsém hallani ezt az igazi déli... de inkább nem folytatnom)! Sajnos tehát akadt néhány igen fura alak (akik tényleg nem csak engem zavartak), de szerencsére Andy elég jól kezelte a szituációt. Emelett persze meg kell jegyeznem, hogy ezek a srácok óriási Andy McKee rajongók, kívülről tudták az összes számot és teljesen odavoltak a csávóért. Nekik ez a természetes a jelek szerint, és az hogy végigzabálják a koncertet... Nem vagyunk egyformák (szerencsére...). De abba is hagyom a picsogást, a koncert jó volt és végre volt szerencsém találkozni az igazi déli redneck társadalom egy-két jelentős alakjával is.
Az elmúlt néhány héten aztán volt kevésbé mulatságos esemény is. Történt ugyanis, hogy egy hét leforgása alatt sikerült három alkalommal is összehoznunk ú.n. 'chemical-spill'-t a laborokban (és környékén). Szerencsére egyik sem járt (komoly) sérüléssel, max a központ imidzse sínylette meg a dolgot annyiban, hogy a UCEP elnevezés korábbi University Center of Excellence for Photovoltaics jelentése helyett megkaputk az Umbelievably Clumsy Electronic People elnevezést. Szóval a chemcial spill kb annyit tesz hogy valamilyen formában nem kívánatos anyag (pl sav) kerül olyan helyre ahova nagyon nem kéne. Az első eset egy kínai srác volt, aki képtelen felfogni, hogy a három igen erős sav egyvelegéből álló isolation solution-ba - amit a szilícium-lemezek oldalának marására használjuk, és amelybe a félkész napelemek belemártásakor sárgás füst száll fel - nem illik sima latex kesztyűvel nyúlkálni. Szerencsére közvetlenül nem nyúlt bele, csak a feltehetőleg kifröccsent cseppekbe, talán (a feltételes mód azért kell, mivel néhány sav esetén nem lehet tudni, hogy valóban a sav, vagy csak vízbe nyúlt vki; a legdurvább és egyben legkevésbé észrevehető sav pl a hidrogén-fluorid, hatásmechanizmusát nem részletezném, akit esetleg érdekel itt olvashat róla). Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy megvannak a megfelelő védőfelszerelések a laborokban, és el is lett mondva, hogy mit/mikor/hogyan kell használni, mit kell pontosan viselni az egyes anyagok kezelésekor, csak a jelek szerint vki igényli a saját hibájából való okulást, ami véleményem szerint savak esetén kevésbé célravezető. A srácnak szerencsére semmi baja nem lett.
A második eset a szellőztetőrendszer hibájából adódott: az egyik labor takarításakor ugyanis lekapcsolt a speciális, savgőzöket szellőztető rendszer és sikerült a teljes tartalmat az épület saját szellőzőrendszerébe juttatni. Na hát ez sem volt vidám, de szerencsére egy sima evakuálással+hosszas szellőztetéssel megúsztuk a dolgot (persze a szokásos protokoll miatt kint volt 6 tűzoltó-, 3-4 mentő- és kb ugyanennyi rendőrautó), csak emiatt sikeresen szabotáltuk a pénteki munkanapot a teljes épületben. A harmadik eset volt talán a legrázósabb: az egyik srác épp pakolta a savakat a szállító kiskocsira a folyosón (itt max védőszemüveg a saválló-felszerelés), amikor az egyik üveg tömény sósav üveg füle letört. Öt liter sav ömlött szét a folyosón. 'Szerencsére' csak nagyon kis mennyiség fröccsent a srácra és azt is sikerült gyorsan eltávolítani (eltekintve néhány sebtől - ami idővel teljesen meggyógyul - semmi baja nem lett). Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a sav a folyosón ömlött szét és azonnal ki kellett üríteni az épületet a tömény klórgáz miatt. Mindenki szerencsésen kijött, csak néhány embert tartottak utólagos megfigyelés alatt (tüdő-funkció és egyebek). Persze újra a szokásos procedúra, épület lezár, ezer mentő/tűzoltó, stb. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben kevesebb időt töltök az érintett labor környékén, szóval az összes esetben szerencsére csak külső megfigyelőként voltam jelen, közvetlenül tehát nem érintett egyik sem.
Nem akarok/akartam senkit ijesztgetni, csak hát ez is része a dolgonak valamikor. A lényeg, hogy minden felszerelésünk megvan, hogy teljes biztonságban végezhessük a munkát, és persze az ilyen szerencsétlen helyzetekre is megvannak az azonnali segítséget nyújtó eszközeink.
Hogy valami vidámabb témával zárjam a posztot, ajánlom mindenki figyelmébe a 'saját' rövidfilmünket, amivel a Georgia Tech Campus Moviefesten a 150+ indulóból a legjobb 16 közé jutottunk. Ezt még anno januárban csináltuk közösen a lakótrásaimmal; egész pontosan Ildar, az orosz srác szeret filmezni, és van is komolyabb tapasztalata, szóval elsősorban ő szorgalmazta hogy nevezzünk és persze az ő nevéhez fűződik a rendezés, vágás, stb. Mi (Ben, Manolis és jómagam) inkább csak statiszták voltunk, meg segítettünk brainstormolni néhá-néha. Az alkotásunk itt megtekinthető, díjat ugyan nem nyertünk vele de jó móka volt. Magáról a rendezvényről csak annyit hogy minden jelentkező csapat kap egy Mac-et, egy Panasonic HD kamerát plusz a szükséges szoftvereket, ezután egy hete van mindenkinek hogy összedobjon egy max 5 perces rövidfilmet gyakorlatilag bármiről. Az egész még (ha jól emlékszem) 2001-ben indult a szomszédos Emory egyetemről, mára azonban a legjelntősebb nem profi filmfesztivállá nőtte ki magát a dolog. Rengeteg filmet készítenek országszerte a diákok; a legjobbak az egyetemi, régiós majd országos megmérettetés után akár Cannes-ba vagy a Sundance Filmfesztiválra is eljuthatnak a műveikkel, szóval igen rangos eseményről van szó.
Végezetül itt a link a filmekhez, és íme néhány alkotás az idei díjazottak közül:
Noctis Irae
Brain Dead
Closet Men
Paranoia
