Wednesday, September 15, 2010
Friday, September 3, 2010
Gone in 20 minutes...
Tudom rég írtam már és igazából még mentségem sincs nagyon, sőt most sem fogom túlzásba vinni a dolgot, csak a lelket akarom tartani kitartó olvasóközönségemben.
Most megint eltűnök vmivel több mint egy hétre (Seattle és Kanada!!!), de utána ígérem tényleg elkezdem erőltetett menetben tölteni a képeket, és persze igyekszem kommentálni is az eseményeket itt a blogon!
Szóval: I'll be back! (egészen pontosan szept. 13-án)
Most megint eltűnök vmivel több mint egy hétre (Seattle és Kanada!!!), de utána ígérem tényleg elkezdem erőltetett menetben tölteni a képeket, és persze igyekszem kommentálni is az eseményeket itt a blogon!
Szóval: I'll be back! (egészen pontosan szept. 13-án)
Tuesday, July 27, 2010
Update: Breckenridge nincs alacsonyan...
Ezt a mail-t most kaptam a szervezoktol:
"Breckenridge sits at 9600 FT (2900 METERS) ABOVE SEA LEVEL. At this elevation, it is possible that visitors from lower altitudes will experience some form of altitude sickness. You may notice a slight shortness of breath or find it difficult to sleep soundly for the first night or two. DRINK LOTS OF WATER: Staying well hydrated is the most effective way to minimize the symptoms. drink at least 8 glasses (2 liters) of water per day, as the body loses fluids much more rapidly than it does at lower elevations."
szallasom sajnos meg mindig nincs de tudjuk, hogy a remeny stb, stb...
Update: na van mar szallasom is!!
"Breckenridge sits at 9600 FT (2900 METERS) ABOVE SEA LEVEL. At this elevation, it is possible that visitors from lower altitudes will experience some form of altitude sickness. You may notice a slight shortness of breath or find it difficult to sleep soundly for the first night or two. DRINK LOTS OF WATER: Staying well hydrated is the most effective way to minimize the symptoms. drink at least 8 glasses (2 liters) of water per day, as the body loses fluids much more rapidly than it does at lower elevations."
szallasom sajnos meg mindig nincs de tudjuk, hogy a remeny stb, stb...
Update: na van mar szallasom is!!
Monday, July 26, 2010
Chicago!! (és Inception)
Ha az Avatárról úgy örömködtem mint, ahogy azt tettem anno, akkor muszáj megszólalnom az Inceptionnal kapcsolatban is; szerintem a film tökéletes, gyakorlatilag hibátlan és tuti meg kell néznem még néhányszor. Erről ennyit, tényleg látnia kell mindenkinek.
Chicago viszont egyszerűen elképesztő, a legjobb város, ahol eddig az USA-ban jártam. Van minden: gyönyörű skyline, hihetetlen (magas) felhőkarcolók, hangulatos belváros (the Loop), blues, pizza, Lake Michigan homokos beach-csel és még sorolhatnám, de beszéljenek inkább a képek
(ja és épp akkor forgatták a városban a Trasformers 3-at, szóval ha vki bármilyen autóroncsot/épületromot - vagy akár félig nyitott hidat - vél felfedezni a képeken akkor az a film díszlete lesz)!
Chicago viszont egyszerűen elképesztő, a legjobb város, ahol eddig az USA-ban jártam. Van minden: gyönyörű skyline, hihetetlen (magas) felhőkarcolók, hangulatos belváros (the Loop), blues, pizza, Lake Michigan homokos beach-csel és még sorolhatnám, de beszéljenek inkább a képek
(ja és épp akkor forgatták a városban a Trasformers 3-at, szóval ha vki bármilyen autóroncsot/épületromot - vagy akár félig nyitott hidat - vél felfedezni a képeken akkor az a film díszlete lesz)!
Irány Colorado!
Mondjuk szállásom még nincs, de bízom benne, hogy ez az apróság majd vhogy csak megoldódik!
Arról van szó, hogy lesz Breckenridge-ben egy konferencia/workshop a szilícium-alapú napelemekkel kapcsolatban és nagyon úgy néz ki, hogy sikerül eljutnom rá. A hely nincs messze Denvertől, kb két óra kocsival nyugatra (a Sziklás-hegységben)!! Jelenlegi állás szerint egész jövő héten ott leszek, mivel közvetlenül utána egy másik konferencia/megbeszélés következik, ugyanott (az első konferencia 20. NREL Workshop néven fut, a második pedig a következő SiSoC(Silicon Solar Consortium) találkozó helyszíne; szerencsére a UCEP/GeorgiaTech mindkettőben érdekelt).
Töketlen kollégáimmal ellentétben elhatároztam, hogy az 'előbb megyek - később jövök' elvet fogom alkalmazni, így hozzácsaptam az előtte, illetve utána lévő hétvégéket is. Tény, hogy erre a plusz időszakra már nem kapok (anyagi) támogatást (a HAESF-től), de azért még így is bőven megéri! Eléggé nehezemre esik felfogni, hogy pontosan milyen megfontolásból rohannak haza a munkatársak, ahogy a programnak vége van (sőt, már az esti social meetingre sem jönnek, inkább hazamennek az éjszakai/hajnali 1 órás géppel csütörtökön, gratulálok nekik...).
A lényeg tehát, hogy szombaton irány Colorado!
Arról van szó, hogy lesz Breckenridge-ben egy konferencia/workshop a szilícium-alapú napelemekkel kapcsolatban és nagyon úgy néz ki, hogy sikerül eljutnom rá. A hely nincs messze Denvertől, kb két óra kocsival nyugatra (a Sziklás-hegységben)!! Jelenlegi állás szerint egész jövő héten ott leszek, mivel közvetlenül utána egy másik konferencia/megbeszélés következik, ugyanott (az első konferencia 20. NREL Workshop néven fut, a második pedig a következő SiSoC(Silicon Solar Consortium) találkozó helyszíne; szerencsére a UCEP/GeorgiaTech mindkettőben érdekelt).
Töketlen kollégáimmal ellentétben elhatároztam, hogy az 'előbb megyek - később jövök' elvet fogom alkalmazni, így hozzácsaptam az előtte, illetve utána lévő hétvégéket is. Tény, hogy erre a plusz időszakra már nem kapok (anyagi) támogatást (a HAESF-től), de azért még így is bőven megéri! Eléggé nehezemre esik felfogni, hogy pontosan milyen megfontolásból rohannak haza a munkatársak, ahogy a programnak vége van (sőt, már az esti social meetingre sem jönnek, inkább hazamennek az éjszakai/hajnali 1 órás géppel csütörtökön, gratulálok nekik...).
A lényeg tehát, hogy szombaton irány Colorado!
Thursday, July 15, 2010
Nincs megállás...
...szerencsére. Ha a legparányibb térbeli kiterjedése is lenne a fel nem töltött képeimnek tuti hamarabb nekifognék a válogatásuknak ill. megosztásuknak, mivel semmit nem látnék kb a szobámból. Miután ez sajnos(?) nem így van, meg-megcsúszok a feltöltésekkel.
Nademajdmostaztán. Szóval most sincs sok időm, két hete hétvégén Washingtonban futottunk össze a srácokkal, néhány nap múlva pedig irány Chicago (szintén HAESF-társaság). Tudom, én szegény. Nade ennek örömére gyorsan kiválogattam a DC-s képeket, sőt még a New Orleans-Memphis-Nashville túra albumán is átrágtam magam. Íme.
Nademajdmostaztán. Szóval most sincs sok időm, két hete hétvégén Washingtonban futottunk össze a srácokkal, néhány nap múlva pedig irány Chicago (szintén HAESF-társaság). Tudom, én szegény. Nade ennek örömére gyorsan kiválogattam a DC-s képeket, sőt még a New Orleans-Memphis-Nashville túra albumán is átrágtam magam. Íme.
Sunday, June 20, 2010
I'm back!!
Kicsit hosszabbra sikerült ez a pauza, mint amekkorának szántam, de a lényeg, hogy ismét itt vagyok és végre újra bithalmazba márthatom digitális töltőtollam (jááááj).
Legutóbb Puerto Ricóról és Nashvilleről írtam (nos, az utóbbit inkább loptam Sanyitól), de igazából azt megelőzően és utána is millió dolog történt (sőt PR is megérne még néhány bejegyzést).
Egy harmadik számú 'Zanza' cím nem lenne túl kreatív, szóval inkább szétszedem néhány posztba az elmúlt kettő (három) hónap eseményeit.
Legutóbb Puerto Ricóról és Nashvilleről írtam (nos, az utóbbit inkább loptam Sanyitól), de igazából azt megelőzően és utána is millió dolog történt (sőt PR is megérne még néhány bejegyzést).
Egy harmadik számú 'Zanza' cím nem lenne túl kreatív, szóval inkább szétszedem néhány posztba az elmúlt kettő (három) hónap eseményeit.
Das Auto 1.
Az egész úgy kezdődött, hogy még áprilisban fogtam magam és megcsináltam az itteni jogsit. Ez kis túlzással annyi ideig tartott mint az előző két mondat hangos felolvasása. De tényleg.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Sunday, May 9, 2010
Wednesday, May 5, 2010
Árvíz: Nashville-Tennessee
Odahaza nem igazán lett még csak megemlítve sem a hírekben, itt természetesen a Mexikói-öbölben történtek után leginkább ezzel foglalkoznak. A helyzetről én is csak a hírek alapján tudnék beszámolni (Atlantát csak a front széle érintette), szóval a legegyszerűbb, ha belinkelem Szilvási Sanyi blogját, aki pont Nashville-ben folytatja tanulmányait.
Flooding in Nashville #1
Flooding in Nashville #2
Flooding in Nashville #3
Flooding in Nashville #1
Flooding in Nashville #2
Flooding in Nashville #3
Gyorsjelentés: Puerto Rico!!!
Egy rakás dologról tudnék és kellene is még írnom (Savannah, St. Augustine, stb.), de valahogy Puerto Rico felülírja a dolgokat! Hétfőn érkeztünk, jövő hét szerdáig maradunk! Képeket ide töltök! Hihetetlen a hely! Meleg az óceán!
Tuesday, April 6, 2010
Zanza II.
Ismét itt, ismét igen jelentős szünet után...
Sajnos látványosan nem tudom tartani a tempót az eseményekkel, de ezt igyekszem betudni annak, hogy az utóbbi időben rengeteg dolog történt. Eleve adott ugye, hogy szerencsére még mindig jelentős mennyiségű munkát kapok az egyetemen, de azért akadt más is mostanában. Voltunk pl field tripen a többiekkel (HAESFes társaság) Észak-Karolinában, ahonnan persze muszáj volt lenéznünk Dél-Karolinába is, ha már ott vagyunk. Legutóbb pedig Floridába (Panama City Beach) ugrottunk le Francescoval és Manolisszal.
Ismét csak esélytelen, hogy érdemben beszámoljak az eseményekről, pláne annka fényében, hogy pénteken érkezik Mariann, utána május végén pedig tesómék jönnek, szóval a következő cirka két hónapban sanszos, hogy még az eddigieknél is jobban el leszek tűnve. Ennek megfelelően igyekeztem pánikszerűen bepótolni az eddig elmaradt képfeltöltéseket (a kaliforniai túra képeinek kiválogatására még így sem maradt időm és sajnos a beígért hockey-s poszt is egy egyszerű képes beszámolóvá satnyult... sorry).
A lényeg, hogy ismét töltöttem fel képeket: a többségük meglehetősen régi (januári/februári), de akad köztük még tavalyi mappa is (Random Atlanta #2). Szóval az új albumok:
Random Atlanta #2 (főleg campus)
Whitewater Creek (túra a környéken, egy januári hétvégén)
hockey (a korábban már emlegetett meccs képes/videós beszámolója)
Igyekszem a többi képet is minél hamarabb feltölteni, de ez a korai nyár eléggé lefáraszt így estére; tegnap és ma 30 C volt, talán a hétvégére jön vmi enyhülés. Ez annak a fényében, hogy még csak április 6-át írunk nemcsak meglep, hanem komolyan aggaszt is...
Sajnos látványosan nem tudom tartani a tempót az eseményekkel, de ezt igyekszem betudni annak, hogy az utóbbi időben rengeteg dolog történt. Eleve adott ugye, hogy szerencsére még mindig jelentős mennyiségű munkát kapok az egyetemen, de azért akadt más is mostanában. Voltunk pl field tripen a többiekkel (HAESFes társaság) Észak-Karolinában, ahonnan persze muszáj volt lenéznünk Dél-Karolinába is, ha már ott vagyunk. Legutóbb pedig Floridába (Panama City Beach) ugrottunk le Francescoval és Manolisszal.
Ismét csak esélytelen, hogy érdemben beszámoljak az eseményekről, pláne annka fényében, hogy pénteken érkezik Mariann, utána május végén pedig tesómék jönnek, szóval a következő cirka két hónapban sanszos, hogy még az eddigieknél is jobban el leszek tűnve. Ennek megfelelően igyekeztem pánikszerűen bepótolni az eddig elmaradt képfeltöltéseket (a kaliforniai túra képeinek kiválogatására még így sem maradt időm és sajnos a beígért hockey-s poszt is egy egyszerű képes beszámolóvá satnyult... sorry).
A lényeg, hogy ismét töltöttem fel képeket: a többségük meglehetősen régi (januári/februári), de akad köztük még tavalyi mappa is (Random Atlanta #2). Szóval az új albumok:
Random Atlanta #2 (főleg campus)
Whitewater Creek (túra a környéken, egy januári hétvégén)
hockey (a korábban már emlegetett meccs képes/videós beszámolója)
Igyekszem a többi képet is minél hamarabb feltölteni, de ez a korai nyár eléggé lefáraszt így estére; tegnap és ma 30 C volt, talán a hétvégére jön vmi enyhülés. Ez annak a fényében, hogy még csak április 6-át írunk nemcsak meglep, hanem komolyan aggaszt is...
Monday, March 8, 2010
Zanza
Az angolszász hagyományok igazodva muszáj az időjárással kezdenem. Tudom, ez most sokaknak fájni fog, de ma Atlantában 22 C volt, megérkezett végre a tavasz (mondjuk ez leginkább annak a fényében meglepő, hogy egy hete még havazott). Igen kemény telünk volt, háromszor is esett a hó, ami itt tényleg igen durva, ennek megfelelően háromszor bénult le teljesen Atlanta az elmúlt néhány hónapban; egyszerűen képtelenek megbirkózni a 5+ cm hóval és akkor az éppen hogy csak jeges útról nem is szóltam még, de hagyjuk is, egy darabig biztos nem lesz mínusz, forsure.
Igen sok bejegyzéssel adós vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tartani a lépést; szerencsére elég sok a munkám, de a melón kívül is lenne egy csomó dolog amiről írhatnék/írnom kéne (pl a hétvégi Real Madrid - Sevilla biztos érdemelne pár szót :) ).
De kezdjük inkább Andy McKee-vel! Vasárnap ugyanis volt szerencsém élőben látni a korábban leginkább csak a youtube-ról ismert gitárost. Iszonyat nagy volt! Hihetetlen amiket csinál! Aki esetleg nem tudná kiről beszélek itt van néhány videó. Ezeken már nem úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás (hozzáteszem érdemes egy pillantást vetni a srác 28 milliós nézettségére...).
Szóval a koncert nagyon komoly volt, és ha az a néhány redneck nem lett volna a közönség soraiban, talán soha nem képződött volna 'vocal imprint' a "jihááá!!" bekiabálásról az agyamban (minden szám előtt és után többször is, valamint az ismertebb számok alatt, összesen kb 40szer volt szerencsém hallani ezt az igazi déli... de inkább nem folytatnom)! Sajnos tehát akadt néhány igen fura alak (akik tényleg nem csak engem zavartak), de szerencsére Andy elég jól kezelte a szituációt. Emelett persze meg kell jegyeznem, hogy ezek a srácok óriási Andy McKee rajongók, kívülről tudták az összes számot és teljesen odavoltak a csávóért. Nekik ez a természetes a jelek szerint, és az hogy végigzabálják a koncertet... Nem vagyunk egyformák (szerencsére...). De abba is hagyom a picsogást, a koncert jó volt és végre volt szerencsém találkozni az igazi déli redneck társadalom egy-két jelentős alakjával is.
Az elmúlt néhány héten aztán volt kevésbé mulatságos esemény is. Történt ugyanis, hogy egy hét leforgása alatt sikerült három alkalommal is összehoznunk ú.n. 'chemical-spill'-t a laborokban (és környékén). Szerencsére egyik sem járt (komoly) sérüléssel, max a központ imidzse sínylette meg a dolgot annyiban, hogy a UCEP elnevezés korábbi University Center of Excellence for Photovoltaics jelentése helyett megkaputk az Umbelievably Clumsy Electronic People elnevezést. Szóval a chemcial spill kb annyit tesz hogy valamilyen formában nem kívánatos anyag (pl sav) kerül olyan helyre ahova nagyon nem kéne. Az első eset egy kínai srác volt, aki képtelen felfogni, hogy a három igen erős sav egyvelegéből álló isolation solution-ba - amit a szilícium-lemezek oldalának marására használjuk, és amelybe a félkész napelemek belemártásakor sárgás füst száll fel - nem illik sima latex kesztyűvel nyúlkálni. Szerencsére közvetlenül nem nyúlt bele, csak a feltehetőleg kifröccsent cseppekbe, talán (a feltételes mód azért kell, mivel néhány sav esetén nem lehet tudni, hogy valóban a sav, vagy csak vízbe nyúlt vki; a legdurvább és egyben legkevésbé észrevehető sav pl a hidrogén-fluorid, hatásmechanizmusát nem részletezném, akit esetleg érdekel itt olvashat róla). Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy megvannak a megfelelő védőfelszerelések a laborokban, és el is lett mondva, hogy mit/mikor/hogyan kell használni, mit kell pontosan viselni az egyes anyagok kezelésekor, csak a jelek szerint vki igényli a saját hibájából való okulást, ami véleményem szerint savak esetén kevésbé célravezető. A srácnak szerencsére semmi baja nem lett.
A második eset a szellőztetőrendszer hibájából adódott: az egyik labor takarításakor ugyanis lekapcsolt a speciális, savgőzöket szellőztető rendszer és sikerült a teljes tartalmat az épület saját szellőzőrendszerébe juttatni. Na hát ez sem volt vidám, de szerencsére egy sima evakuálással+hosszas szellőztetéssel megúsztuk a dolgot (persze a szokásos protokoll miatt kint volt 6 tűzoltó-, 3-4 mentő- és kb ugyanennyi rendőrautó), csak emiatt sikeresen szabotáltuk a pénteki munkanapot a teljes épületben. A harmadik eset volt talán a legrázósabb: az egyik srác épp pakolta a savakat a szállító kiskocsira a folyosón (itt max védőszemüveg a saválló-felszerelés), amikor az egyik üveg tömény sósav üveg füle letört. Öt liter sav ömlött szét a folyosón. 'Szerencsére' csak nagyon kis mennyiség fröccsent a srácra és azt is sikerült gyorsan eltávolítani (eltekintve néhány sebtől - ami idővel teljesen meggyógyul - semmi baja nem lett). Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a sav a folyosón ömlött szét és azonnal ki kellett üríteni az épületet a tömény klórgáz miatt. Mindenki szerencsésen kijött, csak néhány embert tartottak utólagos megfigyelés alatt (tüdő-funkció és egyebek). Persze újra a szokásos procedúra, épület lezár, ezer mentő/tűzoltó, stb. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben kevesebb időt töltök az érintett labor környékén, szóval az összes esetben szerencsére csak külső megfigyelőként voltam jelen, közvetlenül tehát nem érintett egyik sem.
Nem akarok/akartam senkit ijesztgetni, csak hát ez is része a dolgonak valamikor. A lényeg, hogy minden felszerelésünk megvan, hogy teljes biztonságban végezhessük a munkát, és persze az ilyen szerencsétlen helyzetekre is megvannak az azonnali segítséget nyújtó eszközeink.
Hogy valami vidámabb témával zárjam a posztot, ajánlom mindenki figyelmébe a 'saját' rövidfilmünket, amivel a Georgia Tech Campus Moviefesten a 150+ indulóból a legjobb 16 közé jutottunk. Ezt még anno januárban csináltuk közösen a lakótrásaimmal; egész pontosan Ildar, az orosz srác szeret filmezni, és van is komolyabb tapasztalata, szóval elsősorban ő szorgalmazta hogy nevezzünk és persze az ő nevéhez fűződik a rendezés, vágás, stb. Mi (Ben, Manolis és jómagam) inkább csak statiszták voltunk, meg segítettünk brainstormolni néhá-néha. Az alkotásunk itt megtekinthető, díjat ugyan nem nyertünk vele de jó móka volt. Magáról a rendezvényről csak annyit hogy minden jelentkező csapat kap egy Mac-et, egy Panasonic HD kamerát plusz a szükséges szoftvereket, ezután egy hete van mindenkinek hogy összedobjon egy max 5 perces rövidfilmet gyakorlatilag bármiről. Az egész még (ha jól emlékszem) 2001-ben indult a szomszédos Emory egyetemről, mára azonban a legjelntősebb nem profi filmfesztivállá nőtte ki magát a dolog. Rengeteg filmet készítenek országszerte a diákok; a legjobbak az egyetemi, régiós majd országos megmérettetés után akár Cannes-ba vagy a Sundance Filmfesztiválra is eljuthatnak a műveikkel, szóval igen rangos eseményről van szó.
Végezetül itt a link a filmekhez, és íme néhány alkotás az idei díjazottak közül:
Noctis Irae
Brain Dead
Closet Men
Paranoia
Igen sok bejegyzéssel adós vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tartani a lépést; szerencsére elég sok a munkám, de a melón kívül is lenne egy csomó dolog amiről írhatnék/írnom kéne (pl a hétvégi Real Madrid - Sevilla biztos érdemelne pár szót :) ).
De kezdjük inkább Andy McKee-vel! Vasárnap ugyanis volt szerencsém élőben látni a korábban leginkább csak a youtube-ról ismert gitárost. Iszonyat nagy volt! Hihetetlen amiket csinál! Aki esetleg nem tudná kiről beszélek itt van néhány videó. Ezeken már nem úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás (hozzáteszem érdemes egy pillantást vetni a srác 28 milliós nézettségére...).
Szóval a koncert nagyon komoly volt, és ha az a néhány redneck nem lett volna a közönség soraiban, talán soha nem képződött volna 'vocal imprint' a "jihááá!!" bekiabálásról az agyamban (minden szám előtt és után többször is, valamint az ismertebb számok alatt, összesen kb 40szer volt szerencsém hallani ezt az igazi déli... de inkább nem folytatnom)! Sajnos tehát akadt néhány igen fura alak (akik tényleg nem csak engem zavartak), de szerencsére Andy elég jól kezelte a szituációt. Emelett persze meg kell jegyeznem, hogy ezek a srácok óriási Andy McKee rajongók, kívülről tudták az összes számot és teljesen odavoltak a csávóért. Nekik ez a természetes a jelek szerint, és az hogy végigzabálják a koncertet... Nem vagyunk egyformák (szerencsére...). De abba is hagyom a picsogást, a koncert jó volt és végre volt szerencsém találkozni az igazi déli redneck társadalom egy-két jelentős alakjával is.
Az elmúlt néhány héten aztán volt kevésbé mulatságos esemény is. Történt ugyanis, hogy egy hét leforgása alatt sikerült három alkalommal is összehoznunk ú.n. 'chemical-spill'-t a laborokban (és környékén). Szerencsére egyik sem járt (komoly) sérüléssel, max a központ imidzse sínylette meg a dolgot annyiban, hogy a UCEP elnevezés korábbi University Center of Excellence for Photovoltaics jelentése helyett megkaputk az Umbelievably Clumsy Electronic People elnevezést. Szóval a chemcial spill kb annyit tesz hogy valamilyen formában nem kívánatos anyag (pl sav) kerül olyan helyre ahova nagyon nem kéne. Az első eset egy kínai srác volt, aki képtelen felfogni, hogy a három igen erős sav egyvelegéből álló isolation solution-ba - amit a szilícium-lemezek oldalának marására használjuk, és amelybe a félkész napelemek belemártásakor sárgás füst száll fel - nem illik sima latex kesztyűvel nyúlkálni. Szerencsére közvetlenül nem nyúlt bele, csak a feltehetőleg kifröccsent cseppekbe, talán (a feltételes mód azért kell, mivel néhány sav esetén nem lehet tudni, hogy valóban a sav, vagy csak vízbe nyúlt vki; a legdurvább és egyben legkevésbé észrevehető sav pl a hidrogén-fluorid, hatásmechanizmusát nem részletezném, akit esetleg érdekel itt olvashat róla). Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy megvannak a megfelelő védőfelszerelések a laborokban, és el is lett mondva, hogy mit/mikor/hogyan kell használni, mit kell pontosan viselni az egyes anyagok kezelésekor, csak a jelek szerint vki igényli a saját hibájából való okulást, ami véleményem szerint savak esetén kevésbé célravezető. A srácnak szerencsére semmi baja nem lett.
A második eset a szellőztetőrendszer hibájából adódott: az egyik labor takarításakor ugyanis lekapcsolt a speciális, savgőzöket szellőztető rendszer és sikerült a teljes tartalmat az épület saját szellőzőrendszerébe juttatni. Na hát ez sem volt vidám, de szerencsére egy sima evakuálással+hosszas szellőztetéssel megúsztuk a dolgot (persze a szokásos protokoll miatt kint volt 6 tűzoltó-, 3-4 mentő- és kb ugyanennyi rendőrautó), csak emiatt sikeresen szabotáltuk a pénteki munkanapot a teljes épületben. A harmadik eset volt talán a legrázósabb: az egyik srác épp pakolta a savakat a szállító kiskocsira a folyosón (itt max védőszemüveg a saválló-felszerelés), amikor az egyik üveg tömény sósav üveg füle letört. Öt liter sav ömlött szét a folyosón. 'Szerencsére' csak nagyon kis mennyiség fröccsent a srácra és azt is sikerült gyorsan eltávolítani (eltekintve néhány sebtől - ami idővel teljesen meggyógyul - semmi baja nem lett). Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a sav a folyosón ömlött szét és azonnal ki kellett üríteni az épületet a tömény klórgáz miatt. Mindenki szerencsésen kijött, csak néhány embert tartottak utólagos megfigyelés alatt (tüdő-funkció és egyebek). Persze újra a szokásos procedúra, épület lezár, ezer mentő/tűzoltó, stb. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben kevesebb időt töltök az érintett labor környékén, szóval az összes esetben szerencsére csak külső megfigyelőként voltam jelen, közvetlenül tehát nem érintett egyik sem.
Nem akarok/akartam senkit ijesztgetni, csak hát ez is része a dolgonak valamikor. A lényeg, hogy minden felszerelésünk megvan, hogy teljes biztonságban végezhessük a munkát, és persze az ilyen szerencsétlen helyzetekre is megvannak az azonnali segítséget nyújtó eszközeink.
Hogy valami vidámabb témával zárjam a posztot, ajánlom mindenki figyelmébe a 'saját' rövidfilmünket, amivel a Georgia Tech Campus Moviefesten a 150+ indulóból a legjobb 16 közé jutottunk. Ezt még anno januárban csináltuk közösen a lakótrásaimmal; egész pontosan Ildar, az orosz srác szeret filmezni, és van is komolyabb tapasztalata, szóval elsősorban ő szorgalmazta hogy nevezzünk és persze az ő nevéhez fűződik a rendezés, vágás, stb. Mi (Ben, Manolis és jómagam) inkább csak statiszták voltunk, meg segítettünk brainstormolni néhá-néha. Az alkotásunk itt megtekinthető, díjat ugyan nem nyertünk vele de jó móka volt. Magáról a rendezvényről csak annyit hogy minden jelentkező csapat kap egy Mac-et, egy Panasonic HD kamerát plusz a szükséges szoftvereket, ezután egy hete van mindenkinek hogy összedobjon egy max 5 perces rövidfilmet gyakorlatilag bármiről. Az egész még (ha jól emlékszem) 2001-ben indult a szomszédos Emory egyetemről, mára azonban a legjelntősebb nem profi filmfesztivállá nőtte ki magát a dolog. Rengeteg filmet készítenek országszerte a diákok; a legjobbak az egyetemi, régiós majd országos megmérettetés után akár Cannes-ba vagy a Sundance Filmfesztiválra is eljuthatnak a műveikkel, szóval igen rangos eseményről van szó.
Végezetül itt a link a filmekhez, és íme néhány alkotás az idei díjazottak közül:
Noctis Irae
Brain Dead
Closet Men
Paranoia
Sunday, February 21, 2010
baseball, de miért?
Aktuális dolgokról ijesztően rég nem írtam, itt az ideje hát, hogy beszámoljak az idei év eseményeiről. Természetesen mint mindig, ezúttal is szigorúan időben visszafelé!
Legfrissebb: Hivatalos, a baseball a világ legunalmasabb sportja!* Nincs egy órája sem, hogy hazaértem(eljöttem) az egyetemi bajnokság Atlantában rendezett meccséről, a Georgia Tech játszott vmi - amerikai lakótársamat idézve - noname bandával. Hát kb egy órát bírtam, egyszerűen muszáj volt eljönnöm (igaz a real meccs is kezdődött 3kor). Ehhez képest a curling egy igazi Guy Ritchie film, bár egy David Lynch produkció talán jobban leírná az imént említett sportággal kapcsolatos érzéseimet. Tudom, nem szabadna ilyen gyorsan véleményt formálnom és lemondanom a baseballról, de többeket megkérdeztem és tényleg 3-4 órán keresztül játszák ugyanazt amit láttam, és elivleg (szintén lakótársak véleményére alapozva) egy profi meccs sem izgalmasabb semmivel annál amit ma láttam. Hogy mennyire unalmas? Nos lássuk csak:
- milyen sport az, ahol egy pontszerzés (futás, ütés, bármi) után a játékosok 'csak úgy' körbedobálják a labdát.Megkérdeztem ugyanis Bent, hogy mindezt mégis miért teszik; a válasz a következő volt: "Hogy a játékosok ne unatkozzanak!" áááá
- hamár ilyen kegyetlenül unalmas játékot sikerült összehozniuk, akkor muszáj vmivel szórakoztatni a szerencsétlen közönséget is (akik persze teljesen önszántukból nézik a játékot). Tehát az egy órában amit a lelátón töltöttem kb 3-4szer 'kellett' felállni és tapsolni, mivel egy 'olyan' számot raktak be a rendezők amire ezt 'kell' csinálni, hát ismét csak no comment
- maradva a közönség szórakoztatásánál volt szerencsém látni még két 'versenyt' is a játék alatt. Ezek amolyan unaloműző activity-k. Az első az ú.n. dizzy-run volt, ami kb annyit tesz hogy két jelentkezőt kiválasztanak a lelátóról, akiknek a következő a feladatuk: adott egy függőlegesen letámasztott baseball ütő amire a homlokunkat szorítva körbe-körbe kell rohangálni kb 1 percig, majd utána egy egyenes vonalon kell végigfutni aminek a végén egy ember áll egy pólóval a kezében, amit minél gyorsabban fel kell venni. Pont annyira izgalmas mint amilyennek hangzik...
A második activity ha lehet még értelmetlenebb: adott egy póló-ágyú (T-shirt gun), ami összecsomagolt pólókat lő ki (miéééért?) a 'szerencsés kiválasztottnak' pedig egy normál papírzacskóval kell elkapdosnia a kilőtt ruhákat. Elfogytak a jelzők....
*(igaz, ezt addig teljes nyugalommal nem állíthatom, amíg nem láttam egy 5-napos krikett játékot/bajnokságot , amivel idáig csak az indiai kollégáim riogattak)
Az amerikai sportok védelmében a következő bejegyzést egy valóban izgalmas sportnak fogom szentelni!
Ez pedig nem más mint a hockey! Coming soon!
Legfrissebb: Hivatalos, a baseball a világ legunalmasabb sportja!* Nincs egy órája sem, hogy hazaértem(eljöttem) az egyetemi bajnokság Atlantában rendezett meccséről, a Georgia Tech játszott vmi - amerikai lakótársamat idézve - noname bandával. Hát kb egy órát bírtam, egyszerűen muszáj volt eljönnöm (igaz a real meccs is kezdődött 3kor). Ehhez képest a curling egy igazi Guy Ritchie film, bár egy David Lynch produkció talán jobban leírná az imént említett sportággal kapcsolatos érzéseimet. Tudom, nem szabadna ilyen gyorsan véleményt formálnom és lemondanom a baseballról, de többeket megkérdeztem és tényleg 3-4 órán keresztül játszák ugyanazt amit láttam, és elivleg (szintén lakótársak véleményére alapozva) egy profi meccs sem izgalmasabb semmivel annál amit ma láttam. Hogy mennyire unalmas? Nos lássuk csak:
- milyen sport az, ahol egy pontszerzés (futás, ütés, bármi) után a játékosok 'csak úgy' körbedobálják a labdát.Megkérdeztem ugyanis Bent, hogy mindezt mégis miért teszik; a válasz a következő volt: "Hogy a játékosok ne unatkozzanak!" áááá
- hamár ilyen kegyetlenül unalmas játékot sikerült összehozniuk, akkor muszáj vmivel szórakoztatni a szerencsétlen közönséget is (akik persze teljesen önszántukból nézik a játékot). Tehát az egy órában amit a lelátón töltöttem kb 3-4szer 'kellett' felállni és tapsolni, mivel egy 'olyan' számot raktak be a rendezők amire ezt 'kell' csinálni, hát ismét csak no comment
- maradva a közönség szórakoztatásánál volt szerencsém látni még két 'versenyt' is a játék alatt. Ezek amolyan unaloműző activity-k. Az első az ú.n. dizzy-run volt, ami kb annyit tesz hogy két jelentkezőt kiválasztanak a lelátóról, akiknek a következő a feladatuk: adott egy függőlegesen letámasztott baseball ütő amire a homlokunkat szorítva körbe-körbe kell rohangálni kb 1 percig, majd utána egy egyenes vonalon kell végigfutni aminek a végén egy ember áll egy pólóval a kezében, amit minél gyorsabban fel kell venni. Pont annyira izgalmas mint amilyennek hangzik...
A második activity ha lehet még értelmetlenebb: adott egy póló-ágyú (T-shirt gun), ami összecsomagolt pólókat lő ki (miéééért?) a 'szerencsés kiválasztottnak' pedig egy normál papírzacskóval kell elkapdosnia a kilőtt ruhákat. Elfogytak a jelzők....
*(igaz, ezt addig teljes nyugalommal nem állíthatom, amíg nem láttam egy 5-napos krikett játékot/bajnokságot , amivel idáig csak az indiai kollégáim riogattak)
Az amerikai sportok védelmében a következő bejegyzést egy valóban izgalmas sportnak fogom szentelni!
Ez pedig nem más mint a hockey! Coming soon!
Thursday, February 11, 2010
hét képe(n+1)
Nos, ez egy igen régi kép, vmikor még december közepén készülhetett (azóta igen megnőtt a hajam szóval hétfőn irány a fodrász). Az egyetlen magyarázat az igen bárgyú tekintetemre, hogy aznap délelőtt voltam social security cardot (kb TB-kártya) intézni és messze is volt meg sokáig tartott.
A kezemben az első általam "gyártott" baseline 6-inch pseuso-square (3 busbar) napelem látható (+mögöttem a screen printer, amivel a kontaktokat (sok vízszintes és három függőleges csík, plusz a hátsó 'fémezés') visszük fel).
Ha jól emlékszem a cella hatásfoka úgy 17.8% lehetett.
(további paraméterek kiszivárogtatását kommentekért cserébe vállalom!)
CA/NV/AZ 'part csú' hamarosan!
hét képe(n)
Erre a csodálatos csemegére (igen, ez bizony egy nyalóka) még a nyugati parti túránk során sikerüt szert tennem. Minden bizonnyal vhol Arizóna vagy Nevada környékén lehettünk...
Volt még skorpiós is, de az már télleg durva.
Thursday, February 4, 2010
Sunday, January 24, 2010
CA/NV/AZ I.
Szakad az eső, a szobámban rendet raktam, már a porszívózáson(!) is túlestem, szóval itt az idő, hogy bővebben is foglalkozzak a kaliforniai túrával. Az elmúlt héten elég sok dolgom volt, szerencsére bőven ellátnak munkával, egyedül a megfázás nehezített valamit a körülményeken a hét elején, de szerencsére már azon is túl vagyok (sikerült január legmelegebb hétvégéjén megfáznom, 15-18 fok volt...).
A legutóbbi kivonat után, ezúttal megpróbálok valamivel részletesebben beszámolni a karácsonyi kiruccanásunkról. Szinte kizárt, hogy minden beleférjen egy posztba, minden esetre nekifogok, aztán meglátjuk, hogy meddig jutok (a biztonság kedvéért odabiggyesztem azt a római egyest a cím mellé).
San Francisco(25-26-27):
Szerencsére sikerült mindenkinek 25-ére foglalni repjegyet, és még nagyjából egyszerre is érkezett a csapat két része. Az atlantai hidegből, egészen kellemes volt megérkezni a10-15 fokos San Franciscóba. Némi szerencsétlenkedés és reptéri metrózás után (ha jól emlékszem csak magán a reptéren 2 vagy 3 metró(gyorsvasút)vonal volt) a belvárosban találtuk magunkat. Miután a SF-i hostel foglalását a később érkező csoport intézte(...), Szabolcsék ismerőséhez mentünk. Épp naplemente volt, szóval nem volt vesztegetni való időnk, szavak nélkül megértettük egymást, irány a híd! Mire kiértünk sajnos a nap már lement, de azért készült néhány egész jó kép is (ismét a távolságok felmérése okozta a 'vesztünket', ugyanis - velem az élen - azt hittük hogy simán ki tudunk sétálni a hídhoz 15-20 perc alatt. Hát taxival volt ugyanennyi.).
Visszabuszoztunk a szállásunkra (ez ismét küzdelmes volt, mert annak ellenére hogy egész gyakran jártak a buszok a hídtól, az egész totál kaotikus volt: ugyanaz a busz két irányba közlekedett a megállótól, és a sofőrök következetesen mindig azt mondták, hogy a következő busz lesz a nekünk való). A lényeg hogy hazaértünk; kajálás, pihi, majd a többiek a nyugovóra térés mellett döntöttek. Miután a második turnus kb ezidőtájt érkeztek a reptérre (és volt egész estés buszjegyem), gondoltam átruccanok a hostelünkbe (végül az estét Szabolcsék ismerősénél töltötte a csapat fele). Pont egyszerre érkeztünk a tett színhelyére a társaság másik felével; a hostel teljesen rendben volt, csak mint utólag kiderült, annak ellenére (vagy pont ezért), hogy a belváros közepén volt a hely, a környék igen kemény volt (a többiek még rendőri felvezetést(!!) is kaptak útban a hostelhez).
26-a és 27-e városnézéssel telt (mily meglepő). Szóval volt minden: Chinatown, majd ugyanennek az olasz verziója, hippinegyed, parkok, Alcatraz (igaz csak messziről), szép épületek, és baromi jó SF-érzés (akármennyire is gáz ezt így leírni, a város eléggé magával tudja ragadni az embert). Eltekintve egy 'rommáázástól' egész jó időt fogtunk ki. Mondjuk a karácsonyi hangulat nem igazán jött át, akármennyire is igyekeztek szegények. :)
Nem akarnék beszámolni külön-külön a látnivalókról, helyette feltöltöttem a következő adag képet, kár lenne bármit hozzászólnom a képekhez. Talán csak egy dolgot: a híd iszonyat jól néz ki!
*ja és itt is van gingko biloba, kedves Fodor Tanár Úr :) !
Legközelebb innen folytatom (lehet még ma ha lesz időm).
A legutóbbi kivonat után, ezúttal megpróbálok valamivel részletesebben beszámolni a karácsonyi kiruccanásunkról. Szinte kizárt, hogy minden beleférjen egy posztba, minden esetre nekifogok, aztán meglátjuk, hogy meddig jutok (a biztonság kedvéért odabiggyesztem azt a római egyest a cím mellé).
San Francisco(25-26-27):
Szerencsére sikerült mindenkinek 25-ére foglalni repjegyet, és még nagyjából egyszerre is érkezett a csapat két része. Az atlantai hidegből, egészen kellemes volt megérkezni a10-15 fokos San Franciscóba. Némi szerencsétlenkedés és reptéri metrózás után (ha jól emlékszem csak magán a reptéren 2 vagy 3 metró(gyorsvasút)vonal volt) a belvárosban találtuk magunkat. Miután a SF-i hostel foglalását a később érkező csoport intézte(...), Szabolcsék ismerőséhez mentünk. Épp naplemente volt, szóval nem volt vesztegetni való időnk, szavak nélkül megértettük egymást, irány a híd! Mire kiértünk sajnos a nap már lement, de azért készült néhány egész jó kép is (ismét a távolságok felmérése okozta a 'vesztünket', ugyanis - velem az élen - azt hittük hogy simán ki tudunk sétálni a hídhoz 15-20 perc alatt. Hát taxival volt ugyanennyi.).
Visszabuszoztunk a szállásunkra (ez ismét küzdelmes volt, mert annak ellenére hogy egész gyakran jártak a buszok a hídtól, az egész totál kaotikus volt: ugyanaz a busz két irányba közlekedett a megállótól, és a sofőrök következetesen mindig azt mondták, hogy a következő busz lesz a nekünk való). A lényeg hogy hazaértünk; kajálás, pihi, majd a többiek a nyugovóra térés mellett döntöttek. Miután a második turnus kb ezidőtájt érkeztek a reptérre (és volt egész estés buszjegyem), gondoltam átruccanok a hostelünkbe (végül az estét Szabolcsék ismerősénél töltötte a csapat fele). Pont egyszerre érkeztünk a tett színhelyére a társaság másik felével; a hostel teljesen rendben volt, csak mint utólag kiderült, annak ellenére (vagy pont ezért), hogy a belváros közepén volt a hely, a környék igen kemény volt (a többiek még rendőri felvezetést(!!) is kaptak útban a hostelhez).
26-a és 27-e városnézéssel telt (mily meglepő). Szóval volt minden: Chinatown, majd ugyanennek az olasz verziója, hippinegyed, parkok, Alcatraz (igaz csak messziről), szép épületek, és baromi jó SF-érzés (akármennyire is gáz ezt így leírni, a város eléggé magával tudja ragadni az embert). Eltekintve egy 'rommáázástól' egész jó időt fogtunk ki. Mondjuk a karácsonyi hangulat nem igazán jött át, akármennyire is igyekeztek szegények. :)
Nem akarnék beszámolni külön-külön a látnivalókról, helyette feltöltöttem a következő adag képet, kár lenne bármit hozzászólnom a képekhez. Talán csak egy dolgot: a híd iszonyat jól néz ki!
*ja és itt is van gingko biloba, kedves Fodor Tanár Úr :) !
Legközelebb innen folytatom (lehet még ma ha lesz időm).
Thursday, January 14, 2010
Californication - extract
Szinte esélytelen, hogy a kaliforniai (nevadai és arizónai) kiruccanásunkról egy posztban be tudjak számolni, szóval inkább megpróbálom feldarabolni a túrát. Ezt a bejegyzést amolyan bevezetőnek szánom, kevés szöveggel és képpel. Később igyekszem majd több anyagot feltölteni.
A 10 nap során olyan mennyiségű élményben volt részünk, és olyan koncentrációban, hogy valószínűleg eltart majd egy darabig amíg fel tudjuk dolgozni. Lélegzetelállító helyeken voltunk, olykor lélegzetelállító (időjárási) körülmények között. Útvonalunk a következő volt:
San Francisco - Yosemite - Death Valley - Las Vegas - Grand Canyon - Las Vegas - Riverside(Los Angeles) - San Diego - Hollywood
Masszív program volt 10 napra. Számomra a legelképesztőbb az volt az egészben, hogy mennyire eltérő körülményeket tapasztalhattunk meg ennyi idő leforgása alatt. Egész pontosan arra gondolok, hogy volt olyan nap amikor innen indultunk (hóban és fagyban), napközben megfordultunk itt és itt, majd útbaejtve még egy sivatagot, megérkeztünk ide. De a rendkívüli változatosság az egész útra jellemző volt.
to be continued...
A 10 nap során olyan mennyiségű élményben volt részünk, és olyan koncentrációban, hogy valószínűleg eltart majd egy darabig amíg fel tudjuk dolgozni. Lélegzetelállító helyeken voltunk, olykor lélegzetelállító (időjárási) körülmények között. Útvonalunk a következő volt:
San Francisco - Yosemite - Death Valley - Las Vegas - Grand Canyon - Las Vegas - Riverside(Los Angeles) - San Diego - Hollywood
Masszív program volt 10 napra. Számomra a legelképesztőbb az volt az egészben, hogy mennyire eltérő körülményeket tapasztalhattunk meg ennyi idő leforgása alatt. Egész pontosan arra gondolok, hogy volt olyan nap amikor innen indultunk (hóban és fagyban), napközben megfordultunk itt és itt, majd útbaejtve még egy sivatagot, megérkeztünk ide. De a rendkívüli változatosság az egész útra jellemző volt.
to be continued...
Sunday, January 10, 2010
back to Atlanta
Ismét itthon. Gondoltam inkább kezdek vmi könnyedebb bejegyzéssel, amivel bemelegíthetek a kaliforniai túráról szóló posztra. Szóval ez még nem az. :) Lassan elkezdem majd a képeket is tölteni, igazából jobb lenne ha már a többiek képei is meglennének, valószínűleg egy komplettebb albumot tudnék összehozni a cirka 20-25 GB képanyagból (ebből az enyém csupán 2.5 GB).
Szóval hazaértem/hazaértünk szerencsésen. Ami meglepő volt, hogy Atlantában időközben igen hidegre fordult az időjárás. Valószínűleg a san diegoi, illetve los angelesi 20-25 C is közrejátszhatott abban, hogy a metrómegállótól hazafelé úgy éreztem, hogy csonttá fagyok; de akkor is, itt tényleg nem kéne 0 C alatt lennie a hőmérsékletnek huzamosabb ideig. Márpedig az elmúlt hét nagyjából így alakult, csak elvétve volt plusz. Tudom, nem kéne szövegelnem, mivel odahaza igen masszív fagyok is voltak már, és mostani 15 napos előrejelzés sem kecsegtet túl sok jóval. De azért már mégis; délebbre vagyunk mint Portugália vagy Görögország (Lat:33.65 N, Long:84.42 Atlanta,GA), szóval erről azért nem volt szó.
Mondjuk a nagy hideg láthatón váratlanul érte a helyi kommunát is. Nem hinném hogy egy inch-nél (hoppá!) több hó esett és gyakorlatilag az egész város megbénult; többek között az egyetemet is bezárták (mondjuk tanítás még nincs, csak néhányan dolgozunk, de azért ez akkor is túlzás). Mentségükre szóljon, hogy igen ritkán esik itt hó és ha van is, az nem marad meg egy napnál tovább. A téli utak takarítására van kb 3 kocsijuk (Atlantában 4,5 millióan laknak a környező településeket is beleszámolva...) szóval esélytelen a dolog. A hó így persze szépen rá is fagyott az utakra, takaros jégpáncélt kialakítva a felületén. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy téli körülmények között kb a lakosság 0,5%-a vezetett csupán akkor nagyjából el lehet képzelni mekkora fejetlenség alakult ki az elmúlt néhány napban (mondjuk helyzetükön az sem dob sokat, hogy automata váltóval és nyári gumival igyekeznek érvényesülni a jégen).
A hírek tömeges élelem- és hólapát-felvásárlásról is szóltak (még az Index is megírta, szóval tuti így volt...), pedig ennek a hónak max seprűvel fogtam volna neki odahaza. De hát fogyasszunk, fogyasszunk, úgysem látnak havat a következő öt évben. Mi azért örültünk neki. Építettünk is egy hóembert (ami rajtunk kívül max csak Tim Burtonnek tetszene), majd megpróbáltuk kékre színezni egy 24 OZ (hoppá!2, kb 7 dl) szájvíz segítségével, de sajnos ez sem segített sokat szegényen!
Na, ez egész könnyen ment!
Szóval hazaértem/hazaértünk szerencsésen. Ami meglepő volt, hogy Atlantában időközben igen hidegre fordult az időjárás. Valószínűleg a san diegoi, illetve los angelesi 20-25 C is közrejátszhatott abban, hogy a metrómegállótól hazafelé úgy éreztem, hogy csonttá fagyok; de akkor is, itt tényleg nem kéne 0 C alatt lennie a hőmérsékletnek huzamosabb ideig. Márpedig az elmúlt hét nagyjából így alakult, csak elvétve volt plusz. Tudom, nem kéne szövegelnem, mivel odahaza igen masszív fagyok is voltak már, és mostani 15 napos előrejelzés sem kecsegtet túl sok jóval. De azért már mégis; délebbre vagyunk mint Portugália vagy Görögország (Lat:33.65 N, Long:84.42 Atlanta,GA), szóval erről azért nem volt szó.
Mondjuk a nagy hideg láthatón váratlanul érte a helyi kommunát is. Nem hinném hogy egy inch-nél (hoppá!) több hó esett és gyakorlatilag az egész város megbénult; többek között az egyetemet is bezárták (mondjuk tanítás még nincs, csak néhányan dolgozunk, de azért ez akkor is túlzás). Mentségükre szóljon, hogy igen ritkán esik itt hó és ha van is, az nem marad meg egy napnál tovább. A téli utak takarítására van kb 3 kocsijuk (Atlantában 4,5 millióan laknak a környező településeket is beleszámolva...) szóval esélytelen a dolog. A hó így persze szépen rá is fagyott az utakra, takaros jégpáncélt kialakítva a felületén. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy téli körülmények között kb a lakosság 0,5%-a vezetett csupán akkor nagyjából el lehet képzelni mekkora fejetlenség alakult ki az elmúlt néhány napban (mondjuk helyzetükön az sem dob sokat, hogy automata váltóval és nyári gumival igyekeznek érvényesülni a jégen).
A hírek tömeges élelem- és hólapát-felvásárlásról is szóltak (még az Index is megírta, szóval tuti így volt...), pedig ennek a hónak max seprűvel fogtam volna neki odahaza. De hát fogyasszunk, fogyasszunk, úgysem látnak havat a következő öt évben. Mi azért örültünk neki. Építettünk is egy hóembert (ami rajtunk kívül max csak Tim Burtonnek tetszene), majd megpróbáltuk kékre színezni egy 24 OZ (hoppá!2, kb 7 dl) szájvíz segítségével, de sajnos ez sem segített sokat szegényen!
Na, ez egész könnyen ment!
Subscribe to:
Posts (Atom)