Szakad az eső, a szobámban rendet raktam, már a porszívózáson(!) is túlestem, szóval itt az idő, hogy bővebben is foglalkozzak a kaliforniai túrával. Az elmúlt héten elég sok dolgom volt, szerencsére bőven ellátnak munkával, egyedül a megfázás nehezített valamit a körülményeken a hét elején, de szerencsére már azon is túl vagyok (sikerült január legmelegebb hétvégéjén megfáznom, 15-18 fok volt...).
A legutóbbi kivonat után, ezúttal megpróbálok valamivel részletesebben beszámolni a karácsonyi kiruccanásunkról. Szinte kizárt, hogy minden beleférjen egy posztba, minden esetre nekifogok, aztán meglátjuk, hogy meddig jutok (a biztonság kedvéért odabiggyesztem azt a római egyest a cím mellé).
San Francisco(25-26-27):
Szerencsére sikerült mindenkinek 25-ére foglalni repjegyet, és még nagyjából egyszerre is érkezett a csapat két része. Az atlantai hidegből, egészen kellemes volt megérkezni a10-15 fokos San Franciscóba. Némi szerencsétlenkedés és reptéri metrózás után (ha jól emlékszem csak magán a reptéren 2 vagy 3 metró(gyorsvasút)vonal volt) a belvárosban találtuk magunkat. Miután a SF-i hostel foglalását a később érkező csoport intézte(...), Szabolcsék ismerőséhez mentünk. Épp naplemente volt, szóval nem volt vesztegetni való időnk, szavak nélkül megértettük egymást, irány a híd! Mire kiértünk sajnos a nap már lement, de azért készült néhány egész jó kép is (ismét a távolságok felmérése okozta a 'vesztünket', ugyanis - velem az élen - azt hittük hogy simán ki tudunk sétálni a hídhoz 15-20 perc alatt. Hát taxival volt ugyanennyi.).
Visszabuszoztunk a szállásunkra (ez ismét küzdelmes volt, mert annak ellenére hogy egész gyakran jártak a buszok a hídtól, az egész totál kaotikus volt: ugyanaz a busz két irányba közlekedett a megállótól, és a sofőrök következetesen mindig azt mondták, hogy a következő busz lesz a nekünk való). A lényeg hogy hazaértünk; kajálás, pihi, majd a többiek a nyugovóra térés mellett döntöttek. Miután a második turnus kb ezidőtájt érkeztek a reptérre (és volt egész estés buszjegyem), gondoltam átruccanok a hostelünkbe (végül az estét Szabolcsék ismerősénél töltötte a csapat fele). Pont egyszerre érkeztünk a tett színhelyére a társaság másik felével; a hostel teljesen rendben volt, csak mint utólag kiderült, annak ellenére (vagy pont ezért), hogy a belváros közepén volt a hely, a környék igen kemény volt (a többiek még rendőri felvezetést(!!) is kaptak útban a hostelhez).
26-a és 27-e városnézéssel telt (mily meglepő). Szóval volt minden: Chinatown, majd ugyanennek az olasz verziója, hippinegyed, parkok, Alcatraz (igaz csak messziről), szép épületek, és baromi jó SF-érzés (akármennyire is gáz ezt így leírni, a város eléggé magával tudja ragadni az embert). Eltekintve egy 'rommáázástól' egész jó időt fogtunk ki. Mondjuk a karácsonyi hangulat nem igazán jött át, akármennyire is igyekeztek szegények. :)
Nem akarnék beszámolni külön-külön a látnivalókról, helyette feltöltöttem a következő adag képet, kár lenne bármit hozzászólnom a képekhez. Talán csak egy dolgot: a híd iszonyat jól néz ki!
*ja és itt is van gingko biloba, kedves Fodor Tanár Úr :) !
Legközelebb innen folytatom (lehet még ma ha lesz időm).
Sunday, January 24, 2010
Thursday, January 14, 2010
Californication - extract
Szinte esélytelen, hogy a kaliforniai (nevadai és arizónai) kiruccanásunkról egy posztban be tudjak számolni, szóval inkább megpróbálom feldarabolni a túrát. Ezt a bejegyzést amolyan bevezetőnek szánom, kevés szöveggel és képpel. Később igyekszem majd több anyagot feltölteni.
A 10 nap során olyan mennyiségű élményben volt részünk, és olyan koncentrációban, hogy valószínűleg eltart majd egy darabig amíg fel tudjuk dolgozni. Lélegzetelállító helyeken voltunk, olykor lélegzetelállító (időjárási) körülmények között. Útvonalunk a következő volt:
San Francisco - Yosemite - Death Valley - Las Vegas - Grand Canyon - Las Vegas - Riverside(Los Angeles) - San Diego - Hollywood
Masszív program volt 10 napra. Számomra a legelképesztőbb az volt az egészben, hogy mennyire eltérő körülményeket tapasztalhattunk meg ennyi idő leforgása alatt. Egész pontosan arra gondolok, hogy volt olyan nap amikor innen indultunk (hóban és fagyban), napközben megfordultunk itt és itt, majd útbaejtve még egy sivatagot, megérkeztünk ide. De a rendkívüli változatosság az egész útra jellemző volt.
to be continued...
A 10 nap során olyan mennyiségű élményben volt részünk, és olyan koncentrációban, hogy valószínűleg eltart majd egy darabig amíg fel tudjuk dolgozni. Lélegzetelállító helyeken voltunk, olykor lélegzetelállító (időjárási) körülmények között. Útvonalunk a következő volt:
San Francisco - Yosemite - Death Valley - Las Vegas - Grand Canyon - Las Vegas - Riverside(Los Angeles) - San Diego - Hollywood
Masszív program volt 10 napra. Számomra a legelképesztőbb az volt az egészben, hogy mennyire eltérő körülményeket tapasztalhattunk meg ennyi idő leforgása alatt. Egész pontosan arra gondolok, hogy volt olyan nap amikor innen indultunk (hóban és fagyban), napközben megfordultunk itt és itt, majd útbaejtve még egy sivatagot, megérkeztünk ide. De a rendkívüli változatosság az egész útra jellemző volt.
to be continued...
Sunday, January 10, 2010
back to Atlanta
Ismét itthon. Gondoltam inkább kezdek vmi könnyedebb bejegyzéssel, amivel bemelegíthetek a kaliforniai túráról szóló posztra. Szóval ez még nem az. :) Lassan elkezdem majd a képeket is tölteni, igazából jobb lenne ha már a többiek képei is meglennének, valószínűleg egy komplettebb albumot tudnék összehozni a cirka 20-25 GB képanyagból (ebből az enyém csupán 2.5 GB).
Szóval hazaértem/hazaértünk szerencsésen. Ami meglepő volt, hogy Atlantában időközben igen hidegre fordult az időjárás. Valószínűleg a san diegoi, illetve los angelesi 20-25 C is közrejátszhatott abban, hogy a metrómegállótól hazafelé úgy éreztem, hogy csonttá fagyok; de akkor is, itt tényleg nem kéne 0 C alatt lennie a hőmérsékletnek huzamosabb ideig. Márpedig az elmúlt hét nagyjából így alakult, csak elvétve volt plusz. Tudom, nem kéne szövegelnem, mivel odahaza igen masszív fagyok is voltak már, és mostani 15 napos előrejelzés sem kecsegtet túl sok jóval. De azért már mégis; délebbre vagyunk mint Portugália vagy Görögország (Lat:33.65 N, Long:84.42 Atlanta,GA), szóval erről azért nem volt szó.
Mondjuk a nagy hideg láthatón váratlanul érte a helyi kommunát is. Nem hinném hogy egy inch-nél (hoppá!) több hó esett és gyakorlatilag az egész város megbénult; többek között az egyetemet is bezárták (mondjuk tanítás még nincs, csak néhányan dolgozunk, de azért ez akkor is túlzás). Mentségükre szóljon, hogy igen ritkán esik itt hó és ha van is, az nem marad meg egy napnál tovább. A téli utak takarítására van kb 3 kocsijuk (Atlantában 4,5 millióan laknak a környező településeket is beleszámolva...) szóval esélytelen a dolog. A hó így persze szépen rá is fagyott az utakra, takaros jégpáncélt kialakítva a felületén. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy téli körülmények között kb a lakosság 0,5%-a vezetett csupán akkor nagyjából el lehet képzelni mekkora fejetlenség alakult ki az elmúlt néhány napban (mondjuk helyzetükön az sem dob sokat, hogy automata váltóval és nyári gumival igyekeznek érvényesülni a jégen).
A hírek tömeges élelem- és hólapát-felvásárlásról is szóltak (még az Index is megírta, szóval tuti így volt...), pedig ennek a hónak max seprűvel fogtam volna neki odahaza. De hát fogyasszunk, fogyasszunk, úgysem látnak havat a következő öt évben. Mi azért örültünk neki. Építettünk is egy hóembert (ami rajtunk kívül max csak Tim Burtonnek tetszene), majd megpróbáltuk kékre színezni egy 24 OZ (hoppá!2, kb 7 dl) szájvíz segítségével, de sajnos ez sem segített sokat szegényen!
Na, ez egész könnyen ment!
Szóval hazaértem/hazaértünk szerencsésen. Ami meglepő volt, hogy Atlantában időközben igen hidegre fordult az időjárás. Valószínűleg a san diegoi, illetve los angelesi 20-25 C is közrejátszhatott abban, hogy a metrómegállótól hazafelé úgy éreztem, hogy csonttá fagyok; de akkor is, itt tényleg nem kéne 0 C alatt lennie a hőmérsékletnek huzamosabb ideig. Márpedig az elmúlt hét nagyjából így alakult, csak elvétve volt plusz. Tudom, nem kéne szövegelnem, mivel odahaza igen masszív fagyok is voltak már, és mostani 15 napos előrejelzés sem kecsegtet túl sok jóval. De azért már mégis; délebbre vagyunk mint Portugália vagy Görögország (Lat:33.65 N, Long:84.42 Atlanta,GA), szóval erről azért nem volt szó.
Mondjuk a nagy hideg láthatón váratlanul érte a helyi kommunát is. Nem hinném hogy egy inch-nél (hoppá!) több hó esett és gyakorlatilag az egész város megbénult; többek között az egyetemet is bezárták (mondjuk tanítás még nincs, csak néhányan dolgozunk, de azért ez akkor is túlzás). Mentségükre szóljon, hogy igen ritkán esik itt hó és ha van is, az nem marad meg egy napnál tovább. A téli utak takarítására van kb 3 kocsijuk (Atlantában 4,5 millióan laknak a környező településeket is beleszámolva...) szóval esélytelen a dolog. A hó így persze szépen rá is fagyott az utakra, takaros jégpáncélt kialakítva a felületén. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy téli körülmények között kb a lakosság 0,5%-a vezetett csupán akkor nagyjából el lehet képzelni mekkora fejetlenség alakult ki az elmúlt néhány napban (mondjuk helyzetükön az sem dob sokat, hogy automata váltóval és nyári gumival igyekeznek érvényesülni a jégen).
A hírek tömeges élelem- és hólapát-felvásárlásról is szóltak (még az Index is megírta, szóval tuti így volt...), pedig ennek a hónak max seprűvel fogtam volna neki odahaza. De hát fogyasszunk, fogyasszunk, úgysem látnak havat a következő öt évben. Mi azért örültünk neki. Építettünk is egy hóembert (ami rajtunk kívül max csak Tim Burtonnek tetszene), majd megpróbáltuk kékre színezni egy 24 OZ (hoppá!2, kb 7 dl) szájvíz segítségével, de sajnos ez sem segített sokat szegényen!
Na, ez egész könnyen ment!
Thursday, December 24, 2009
pretour
(Hogy is kezdjem ekkora kihagyás után. Talán megpróbálom elütni a dolgot vmi frappáns kezdéssel:)
Itt az idő, hogy blogom virtuális nyergébe pattanva ismét tovavágtassak gondolataim tágas mezein, hogy egy posztravaló friss mondatfüzér becserkészése után, újfent egy bejegyzéssel ajándékozhassam meg lelkes olvasótáboromat!
Nem tudom eldönteni, hogy vajon az előző mondat Büttner tanárnő, az intenzív kezdésről tartott - génjemibe égett - okfejtéseinek tudható be, avagy az imént a szobám környékén nagy mennyiségben szétfújt Raid rovarirtó hatása az, ami az előbbi gondolatot eredményezte. Talán inkább az utóbbi. (a Raidet az elképesztő nagyságú csótányok felbukkanásakor célszerű bevetni; szerencsére a szobám környékén még nem láttam egyet sem, de a néhány méterre lévő padláson már volt szerencsém összfutni egy 7-8 centis egyeddel, sajnos mindenhol ott vannak, még az egyetemen is találkoztam, egy akkor már szerencsére a hátán fekvő jószággal)
Komolyra fordítva a szót, sajnos tényleg régen írtam, bár mentségemre szóljon, hogy az elmúlt másfél héten nem történtek óriási dolgok. Úgyhogy az eseményekről helyenként csak amolyan twitteres bejegyzés formájában fogok beszámolni.
Van már szerintem legalább két hete, hogy elkezdtem egy bejegyzést, csak nem igazán sikerült befejeznem. Akkor, a gondolatok az amerikai fogyasztói társadalomról, rendkívül frappáns címet adtam a posztnak, utólag ezt inkább töröltem, de a tartalmát igyekszem most ide átmenteni:
- a lényeg, hogy a lakótársam Ben, mint az amerikai fogyasztói társadalom jeles tagja, mintegy bemutatta, hogy miként lehetséges az, hogy az Egyesült Államok GDP-jének 70%-a a fogyasztáson alapszik. Előljáróban annyit érdemes tudni, hogy a konyhánk elég jól felszerelt: van nagy hűtőnk, nagy fagyasztónk, mikró, grillező, olajsütő, gáztűzhely nagy sütőtérrel, mosogatógép, pirítóssütő, kávé/tea/gép, ezernyi pohár és bögre, rengeteg evőeszköz és tányér, 6-7 lábas, 3-4 serpenyő és vagy 4-5 tálka, ami pl cornflakes evésre alkalmas.
És ekkor Ben elment a közeli IKEA-ba (miért is?). Hát ezért: vett +5 cornflakes tálkát (minek?), 2 serpenyőt(minek?) és még néhány apróságot, mivel ezek szerinte hiányoztak a konyhánkból. Itt szeretném megjegyezni, hogy anno Glasgowban mi öten használtunk egy serpenyőt egy éven keresztül. Na, hát ezért 70%!
- a múlt hétvége (van az már kettő is) hátralévő része a megszokott módon telt/végződött: Manolis mindkét este megette a popcorn vacsoráját (vegetáriánus, de akkor is miért???) Ildar pedig a teljes hétre előre megrendelte online a kajáját (a teljes pakkot kihozták, és most ott csücsül a hűtőben). Érdekes figurák a lakótársaim.
Update: Manolis azóta is gyakorlatilag minden este popcornt vacsorázik! Egyszer csinált vmi nagyon furcsa kaját, szóltam is neki, hogy legközelebb amikor hasonlót készít szóljon, mert képet szeretnék róla csinálni!
- annak ellenére, hogy az iménti két bejegyzésben a lakótársaim nem éppen szokványos dolgairól írtam, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen segítőkészek és tényleg nagyon jó arcok!
- két hete pénteken este, teljesen váratlanul meghívást kaptunk egy házibuliba. Mint utólag kiderült, egy egész komoly 'nemzetközi' bulit dobtak össze a szervezők. A világ minden tájáról voltak: Angola, Chile, Norvégia, Németo., Töröko., Japán, Dél- Korea stb... És igen, az egész erősen hasonlított arra, amit a filmekben is látunk: elképesztő tömeg (koncertsűrűség), hivatásos DJ és az elengedhetetlen piros műanyagpoharak!
- a múlt héten Idar (az orosz srác) végre megkapta az új telefonját, ami nem más mint az új Droid. Azóta nem láttam a tekintetét.
Update: azóta sem
Sajnos a következő két hétben ismét nem fogom tudni gyarapítani bejegyzéseim számát, mivel nem leszek nagyon gépközelben, ugyanis a HAESEFes társaság azon részével, akik az ünnepekre is maradtak szerveztünk egy kaliforniai túrát!!! Holnap indulunk: San Franciscoban gyülekezünk, kocsit bérlünk, és Yosemite, Las Vegas és a Grand Canyon érintésével igyekszünk majd eljutni Los Angelesbe. Január 4-én indulunk vissza, szóval legközelebb csak 2010-ben fogok jelentkezni!
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!!
Itt az idő, hogy blogom virtuális nyergébe pattanva ismét tovavágtassak gondolataim tágas mezein, hogy egy posztravaló friss mondatfüzér becserkészése után, újfent egy bejegyzéssel ajándékozhassam meg lelkes olvasótáboromat!
Nem tudom eldönteni, hogy vajon az előző mondat Büttner tanárnő, az intenzív kezdésről tartott - génjemibe égett - okfejtéseinek tudható be, avagy az imént a szobám környékén nagy mennyiségben szétfújt Raid rovarirtó hatása az, ami az előbbi gondolatot eredményezte. Talán inkább az utóbbi. (a Raidet az elképesztő nagyságú csótányok felbukkanásakor célszerű bevetni; szerencsére a szobám környékén még nem láttam egyet sem, de a néhány méterre lévő padláson már volt szerencsém összfutni egy 7-8 centis egyeddel, sajnos mindenhol ott vannak, még az egyetemen is találkoztam, egy akkor már szerencsére a hátán fekvő jószággal)
Komolyra fordítva a szót, sajnos tényleg régen írtam, bár mentségemre szóljon, hogy az elmúlt másfél héten nem történtek óriási dolgok. Úgyhogy az eseményekről helyenként csak amolyan twitteres bejegyzés formájában fogok beszámolni.
Van már szerintem legalább két hete, hogy elkezdtem egy bejegyzést, csak nem igazán sikerült befejeznem. Akkor, a gondolatok az amerikai fogyasztói társadalomról, rendkívül frappáns címet adtam a posztnak, utólag ezt inkább töröltem, de a tartalmát igyekszem most ide átmenteni:
- a lényeg, hogy a lakótársam Ben, mint az amerikai fogyasztói társadalom jeles tagja, mintegy bemutatta, hogy miként lehetséges az, hogy az Egyesült Államok GDP-jének 70%-a a fogyasztáson alapszik. Előljáróban annyit érdemes tudni, hogy a konyhánk elég jól felszerelt: van nagy hűtőnk, nagy fagyasztónk, mikró, grillező, olajsütő, gáztűzhely nagy sütőtérrel, mosogatógép, pirítóssütő, kávé/tea/gép, ezernyi pohár és bögre, rengeteg evőeszköz és tányér, 6-7 lábas, 3-4 serpenyő és vagy 4-5 tálka, ami pl cornflakes evésre alkalmas.
És ekkor Ben elment a közeli IKEA-ba (miért is?). Hát ezért: vett +5 cornflakes tálkát (minek?), 2 serpenyőt(minek?) és még néhány apróságot, mivel ezek szerinte hiányoztak a konyhánkból. Itt szeretném megjegyezni, hogy anno Glasgowban mi öten használtunk egy serpenyőt egy éven keresztül. Na, hát ezért 70%!
- a múlt hétvége (van az már kettő is) hátralévő része a megszokott módon telt/végződött: Manolis mindkét este megette a popcorn vacsoráját (vegetáriánus, de akkor is miért???) Ildar pedig a teljes hétre előre megrendelte online a kajáját (a teljes pakkot kihozták, és most ott csücsül a hűtőben). Érdekes figurák a lakótársaim.
Update: Manolis azóta is gyakorlatilag minden este popcornt vacsorázik! Egyszer csinált vmi nagyon furcsa kaját, szóltam is neki, hogy legközelebb amikor hasonlót készít szóljon, mert képet szeretnék róla csinálni!
- annak ellenére, hogy az iménti két bejegyzésben a lakótársaim nem éppen szokványos dolgairól írtam, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen segítőkészek és tényleg nagyon jó arcok!
- két hete pénteken este, teljesen váratlanul meghívást kaptunk egy házibuliba. Mint utólag kiderült, egy egész komoly 'nemzetközi' bulit dobtak össze a szervezők. A világ minden tájáról voltak: Angola, Chile, Norvégia, Németo., Töröko., Japán, Dél- Korea stb... És igen, az egész erősen hasonlított arra, amit a filmekben is látunk: elképesztő tömeg (koncertsűrűség), hivatásos DJ és az elengedhetetlen piros műanyagpoharak!
- a múlt héten Idar (az orosz srác) végre megkapta az új telefonját, ami nem más mint az új Droid. Azóta nem láttam a tekintetét.
Update: azóta sem
Sajnos a következő két hétben ismét nem fogom tudni gyarapítani bejegyzéseim számát, mivel nem leszek nagyon gépközelben, ugyanis a HAESEFes társaság azon részével, akik az ünnepekre is maradtak szerveztünk egy kaliforniai túrát!!! Holnap indulunk: San Franciscoban gyülekezünk, kocsit bérlünk, és Yosemite, Las Vegas és a Grand Canyon érintésével igyekszünk majd eljutni Los Angelesbe. Január 4-én indulunk vissza, szóval legközelebb csak 2010-ben fogok jelentkezni!
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!!
mozibadeizibe
Mindenki, most, el, moziba, Avatar!!!
(kizárólag IMAX 3D-ben!!)
talán holnap reggel többre leszek képes, most irány az ágy
(kizárólag IMAX 3D-ben!!)
talán holnap reggel többre leszek képes, most irány az ágy
Monday, December 14, 2009
A hét képe (2.)
A fenti, igazán nagyszerű képen a napelem karakterizáló laborban csücsülünk éppen Adival(bal) és Kumarral(jobb), ők mindketten indiaiak.
(a kép vmi androidos cuccal készült (T-Mobilos, bár sajna ez is kiderül a képről) és persze az eredményeknek örülünk ennyire)
CRCRCRC
Kezdhetném azzal is akár, hogy máris fit és üde vagyok, ami sajnos még koránt sem igaz. Tény viszont, hogy a melón és az önellátáson kívül más dolgom nagyon nem lévén, igyekszem minél gyakrabban felkeresni a korábbi postban egyszer már agyonajnározott CRC-t. Most úgy tűnik, hogy a lazább időszakokban (pl ünnepek környékén) simán belefér a heti 3 testmozgás.
Ami igazán örvendetes, hogy a legtöbbször nem kell szervezni focit, hiszen az ú.n. 'pick-up game'-ek random képződnek és tényleg bárki bármikor csatlakozhat. Ez a szemlélet számomra egészen szokatlan, ugyanis még Glasgowban is csak szervezett kereteken belül fociztunk leginkább (egész pontosan akkor, amikor én lefoglaltam a termet focira :) ). Sajnos magamon is tapasztalom, hogy a szemléletemnek még van hova fejlődnie egy ilyen foci megítélést illetően, ugyanis: otthon ha van egy ingyenes pálya vhol, ahova mondjuk lemegyünk néhányan focizni (előtte ezer évig szervezve persze) akkor ritkán szoktunk örülni, ha hirtelen megjelenik egy másik csapat vagy csak akár plusz 3-4 játszani szándékozó fiatalember, de lehet csak a magam nevében kellene nyilatkoznom (vélemény?). Itt a helyzet pont az ellenkező; amint megjelenik vki, nem érdekes, hogy totál felborítja az éppen aktuális csapatokat és vele a teljes játékot, mindenképpen játszani fog, mégpedig gyakorlatilag azonnal. A legutóbb is megérkeztem a benti kispályára azzal a nem titkolt szándékkal, hogy focizni fogok (a ráutaló magatartásom első körben a realos mezem viselésében manifesztálódott, később melegíteni is elkezdtem a pálya szélén) és kb 1 percen belül már többen azon tanakodtak (egy árva szót sem szóltam), hogy miként tudnának integrálni vmelyik csapatba. Természetesen utánam is voltak érkezők szép számmal (teljes csapat is), és velük is hasonlóan jártak, akarom mondani jártunk el (tény, nekem még mindig akarni kell, hogy örüljek az újonnan érkezőknek amikor már megvannak a kialakult csapatok...).
Más: CRCben még az is szuper(...), hogy egy kiadós foci után simán át(le)battyoghatok a vizes szekcióba, ahol már vár rám a csúszda és a pezsgőfürdő!!! Egyszerűen nem lehet nem oda menni! Wunderschön!
Ami igazán örvendetes, hogy a legtöbbször nem kell szervezni focit, hiszen az ú.n. 'pick-up game'-ek random képződnek és tényleg bárki bármikor csatlakozhat. Ez a szemlélet számomra egészen szokatlan, ugyanis még Glasgowban is csak szervezett kereteken belül fociztunk leginkább (egész pontosan akkor, amikor én lefoglaltam a termet focira :) ). Sajnos magamon is tapasztalom, hogy a szemléletemnek még van hova fejlődnie egy ilyen foci megítélést illetően, ugyanis: otthon ha van egy ingyenes pálya vhol, ahova mondjuk lemegyünk néhányan focizni (előtte ezer évig szervezve persze) akkor ritkán szoktunk örülni, ha hirtelen megjelenik egy másik csapat vagy csak akár plusz 3-4 játszani szándékozó fiatalember, de lehet csak a magam nevében kellene nyilatkoznom (vélemény?). Itt a helyzet pont az ellenkező; amint megjelenik vki, nem érdekes, hogy totál felborítja az éppen aktuális csapatokat és vele a teljes játékot, mindenképpen játszani fog, mégpedig gyakorlatilag azonnal. A legutóbb is megérkeztem a benti kispályára azzal a nem titkolt szándékkal, hogy focizni fogok (a ráutaló magatartásom első körben a realos mezem viselésében manifesztálódott, később melegíteni is elkezdtem a pálya szélén) és kb 1 percen belül már többen azon tanakodtak (egy árva szót sem szóltam), hogy miként tudnának integrálni vmelyik csapatba. Természetesen utánam is voltak érkezők szép számmal (teljes csapat is), és velük is hasonlóan jártak, akarom mondani jártunk el (tény, nekem még mindig akarni kell, hogy örüljek az újonnan érkezőknek amikor már megvannak a kialakult csapatok...).
Más: CRCben még az is szuper(...), hogy egy kiadós foci után simán át(le)battyoghatok a vizes szekcióba, ahol már vár rám a csúszda és a pezsgőfürdő!!! Egyszerűen nem lehet nem oda menni! Wunderschön!
Subscribe to:
Posts (Atom)