Kicsit hosszabbra sikerült ez a pauza, mint amekkorának szántam, de a lényeg, hogy ismét itt vagyok és végre újra bithalmazba márthatom digitális töltőtollam (jááááj).
Legutóbb Puerto Ricóról és Nashvilleről írtam (nos, az utóbbit inkább loptam Sanyitól), de igazából azt megelőzően és utána is millió dolog történt (sőt PR is megérne még néhány bejegyzést).
Egy harmadik számú 'Zanza' cím nem lenne túl kreatív, szóval inkább szétszedem néhány posztba az elmúlt kettő (három) hónap eseményeit.
Sunday, June 20, 2010
Das Auto 1.
Az egész úgy kezdődött, hogy még áprilisban fogtam magam és megcsináltam az itteni jogsit. Ez kis túlzással annyi ideig tartott mint az előző két mondat hangos felolvasása. De tényleg.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Ijesztő is egy kicsit, hogy mennyire zéró tudás is elegendő, hogy itt vki autót vezethessen. Mondjuk ezt úgy nagyjából sejtettem, mivel Manolis (a görög lakótársam) korábban elmesélte a saját esetét a georgai jogsival kapcsolatban, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elméleti résszel: szóval adott egy weboldal, ahonnan letölthető egy 'Full Drivers Manual' elnevezésű pdf, ami 57 oldal...képekkel, rengeteg ábrával és illusztrációval; nos ennyi, ez az elmélet. Van persze egy vizsga is, ahol olyan becsapós kérdéseket tesznek fel, hogy 'Mi látható a képen?', és igen, a válasz annyi, hogy egy stoptábla. Persze akad 'nehezebb' kérdéskör is, de szerintem az mindent elárul a feladatsor nehézségéről, hogy 1-1.5 órás átolvasással bárki át tud menni (szaladni) az elméleti vizsgasoron.
Az elméleti rész sikeres abszolválása után kezdetét veheti a gyakorlati rész, amely nehézsége leginkább a vizsgáztató személyétől és a helyszíntől függ (kb az egyetlen hasonlóság az otthoni és itteni jogsi között). Persze sikerült egy nem túl vidám fazont kifognom, aki pl azért vont le pontot tőlem, mert egy alkalommal megvakartam a fejem... (mondván mindig két kézzel kell fogni a kormányt; nem akartam szólni, hogy bizony az amerikai szokásokkal ellentétben Európában olykor váltani is kell; inkább hagytam a dolgot és mélyen hallgattam arról, hogy már van egy EU-s jogosítványom*). Ami érdekesség, hogy saját kocsival kell érkezni a helyszínre és a gyakorlati oktatásban való részvétel ('vezetéses órák vásárlása') is csupán opcionális. Saját kocsim nem lévén, egy kollégám, Francesco autóját kértem kölcsön. 1-2 óra vezetéssel gyorsan hozzá lehet szokni az automata váltóhoz, csak a bal lábbal kell vigyázni, mivel egy erősebb kuplungolási kényszer esetén a bal láb hajlamos az egyetlen, a kuplung helyén lévő pedált megtalálni, amely nem más mint a fék. A gyakorlati rész sem túl nehéz, kb olyan mint egy rövid rutin és forgalmi vizsga extra könnyű változata, az egész nem több mint 10-15 perc.
*ha megemlíteném hogy van otthoni jogsim, egyből elvennék (és hazapostáznák), mondván, ha pl itt csinálok vmi hülyeséget és elveszik az itteni jogsimat, simán tovább tudnék vezetni az EU-sal, amit nem igazán értékelnének. Ez speciel érthető.
A legviccesebb az egészben, hogy bejelentkezés vagy foglalás nélkül el lehet intézni az egészet. Az én esetemben például reggel fél nyolckor nyitásra odamentünk Francescoval a 'forgalmi hivatal' épületéhez, majd 10kor, jogisval a kezemben és 20 dollárral szegényebben távoztam. Igen, összesen ennyibe kerül a jogsi (mondjuk mentségükre szóljon az általuk befektetett energia sem sok), igen kb nettó 30 perc alatt simán meg lehet csinálni (15 perc elmélet és 15 perc gyakorlat + 1-2 óra várakozás ) és igen, egyből a kezembe nyomták az ideiglenes jogsimat (azonnal lehet vezetni vele), a műanyag kártyát pedig 1-2 héten belül postázták.
A kontraszt eléggé mellbevágó, de a hazai 'képzés' védelmében szeretnék hozzátenni még 1-2 dolgot:
- az automata kocsi télleg olyan mint egy dodzsem, bárki képes vezetni (viszont csúnyán ellustítja az embert)
- ennyi és ilyen képzésnek meg is van az eredménye, amelyet bárki megtapasztalhat az utakon (helyenként iszonyatosan ijesztő dolgokat képesek produkálni egyesek: legjobb példa Manolis, aki saját bevallása szerint sem tud vezetni, persze georgai jogsival a zsebében - összesen 6 órát vezetett életében a gyakorlati tesztet megelőzően)
- kizárólag automata kocsival lehet ennyi idő alatt vmilyen módon megfelelni egy vizsgán, amit jól mutat a tény, hogy miután Manolis megvette a kéziváltós kocsiját szegény elég sokat kínlódik vele, igazából egyedül még most sem nagyon meri vezetni, nade erről majd a következő posztban mesélek
Szóval az igazság megint vhol a kettő között van, mint annyi más esetben is.
Mára ennyi, jóccakát.
Sunday, May 9, 2010
Wednesday, May 5, 2010
Árvíz: Nashville-Tennessee
Odahaza nem igazán lett még csak megemlítve sem a hírekben, itt természetesen a Mexikói-öbölben történtek után leginkább ezzel foglalkoznak. A helyzetről én is csak a hírek alapján tudnék beszámolni (Atlantát csak a front széle érintette), szóval a legegyszerűbb, ha belinkelem Szilvási Sanyi blogját, aki pont Nashville-ben folytatja tanulmányait.
Flooding in Nashville #1
Flooding in Nashville #2
Flooding in Nashville #3
Flooding in Nashville #1
Flooding in Nashville #2
Flooding in Nashville #3
Gyorsjelentés: Puerto Rico!!!
Egy rakás dologról tudnék és kellene is még írnom (Savannah, St. Augustine, stb.), de valahogy Puerto Rico felülírja a dolgokat! Hétfőn érkeztünk, jövő hét szerdáig maradunk! Képeket ide töltök! Hihetetlen a hely! Meleg az óceán!
Tuesday, April 6, 2010
Zanza II.
Ismét itt, ismét igen jelentős szünet után...
Sajnos látványosan nem tudom tartani a tempót az eseményekkel, de ezt igyekszem betudni annak, hogy az utóbbi időben rengeteg dolog történt. Eleve adott ugye, hogy szerencsére még mindig jelentős mennyiségű munkát kapok az egyetemen, de azért akadt más is mostanában. Voltunk pl field tripen a többiekkel (HAESFes társaság) Észak-Karolinában, ahonnan persze muszáj volt lenéznünk Dél-Karolinába is, ha már ott vagyunk. Legutóbb pedig Floridába (Panama City Beach) ugrottunk le Francescoval és Manolisszal.
Ismét csak esélytelen, hogy érdemben beszámoljak az eseményekről, pláne annka fényében, hogy pénteken érkezik Mariann, utána május végén pedig tesómék jönnek, szóval a következő cirka két hónapban sanszos, hogy még az eddigieknél is jobban el leszek tűnve. Ennek megfelelően igyekeztem pánikszerűen bepótolni az eddig elmaradt képfeltöltéseket (a kaliforniai túra képeinek kiválogatására még így sem maradt időm és sajnos a beígért hockey-s poszt is egy egyszerű képes beszámolóvá satnyult... sorry).
A lényeg, hogy ismét töltöttem fel képeket: a többségük meglehetősen régi (januári/februári), de akad köztük még tavalyi mappa is (Random Atlanta #2). Szóval az új albumok:
Random Atlanta #2 (főleg campus)
Whitewater Creek (túra a környéken, egy januári hétvégén)
hockey (a korábban már emlegetett meccs képes/videós beszámolója)
Igyekszem a többi képet is minél hamarabb feltölteni, de ez a korai nyár eléggé lefáraszt így estére; tegnap és ma 30 C volt, talán a hétvégére jön vmi enyhülés. Ez annak a fényében, hogy még csak április 6-át írunk nemcsak meglep, hanem komolyan aggaszt is...
Sajnos látványosan nem tudom tartani a tempót az eseményekkel, de ezt igyekszem betudni annak, hogy az utóbbi időben rengeteg dolog történt. Eleve adott ugye, hogy szerencsére még mindig jelentős mennyiségű munkát kapok az egyetemen, de azért akadt más is mostanában. Voltunk pl field tripen a többiekkel (HAESFes társaság) Észak-Karolinában, ahonnan persze muszáj volt lenéznünk Dél-Karolinába is, ha már ott vagyunk. Legutóbb pedig Floridába (Panama City Beach) ugrottunk le Francescoval és Manolisszal.
Ismét csak esélytelen, hogy érdemben beszámoljak az eseményekről, pláne annka fényében, hogy pénteken érkezik Mariann, utána május végén pedig tesómék jönnek, szóval a következő cirka két hónapban sanszos, hogy még az eddigieknél is jobban el leszek tűnve. Ennek megfelelően igyekeztem pánikszerűen bepótolni az eddig elmaradt képfeltöltéseket (a kaliforniai túra képeinek kiválogatására még így sem maradt időm és sajnos a beígért hockey-s poszt is egy egyszerű képes beszámolóvá satnyult... sorry).
A lényeg, hogy ismét töltöttem fel képeket: a többségük meglehetősen régi (januári/februári), de akad köztük még tavalyi mappa is (Random Atlanta #2). Szóval az új albumok:
Random Atlanta #2 (főleg campus)
Whitewater Creek (túra a környéken, egy januári hétvégén)
hockey (a korábban már emlegetett meccs képes/videós beszámolója)
Igyekszem a többi képet is minél hamarabb feltölteni, de ez a korai nyár eléggé lefáraszt így estére; tegnap és ma 30 C volt, talán a hétvégére jön vmi enyhülés. Ez annak a fényében, hogy még csak április 6-át írunk nemcsak meglep, hanem komolyan aggaszt is...
Monday, March 8, 2010
Zanza
Az angolszász hagyományok igazodva muszáj az időjárással kezdenem. Tudom, ez most sokaknak fájni fog, de ma Atlantában 22 C volt, megérkezett végre a tavasz (mondjuk ez leginkább annak a fényében meglepő, hogy egy hete még havazott). Igen kemény telünk volt, háromszor is esett a hó, ami itt tényleg igen durva, ennek megfelelően háromszor bénult le teljesen Atlanta az elmúlt néhány hónapban; egyszerűen képtelenek megbirkózni a 5+ cm hóval és akkor az éppen hogy csak jeges útról nem is szóltam még, de hagyjuk is, egy darabig biztos nem lesz mínusz, forsure.
Igen sok bejegyzéssel adós vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tartani a lépést; szerencsére elég sok a munkám, de a melón kívül is lenne egy csomó dolog amiről írhatnék/írnom kéne (pl a hétvégi Real Madrid - Sevilla biztos érdemelne pár szót :) ).
De kezdjük inkább Andy McKee-vel! Vasárnap ugyanis volt szerencsém élőben látni a korábban leginkább csak a youtube-ról ismert gitárost. Iszonyat nagy volt! Hihetetlen amiket csinál! Aki esetleg nem tudná kiről beszélek itt van néhány videó. Ezeken már nem úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás (hozzáteszem érdemes egy pillantást vetni a srác 28 milliós nézettségére...).
Szóval a koncert nagyon komoly volt, és ha az a néhány redneck nem lett volna a közönség soraiban, talán soha nem képződött volna 'vocal imprint' a "jihááá!!" bekiabálásról az agyamban (minden szám előtt és után többször is, valamint az ismertebb számok alatt, összesen kb 40szer volt szerencsém hallani ezt az igazi déli... de inkább nem folytatnom)! Sajnos tehát akadt néhány igen fura alak (akik tényleg nem csak engem zavartak), de szerencsére Andy elég jól kezelte a szituációt. Emelett persze meg kell jegyeznem, hogy ezek a srácok óriási Andy McKee rajongók, kívülről tudták az összes számot és teljesen odavoltak a csávóért. Nekik ez a természetes a jelek szerint, és az hogy végigzabálják a koncertet... Nem vagyunk egyformák (szerencsére...). De abba is hagyom a picsogást, a koncert jó volt és végre volt szerencsém találkozni az igazi déli redneck társadalom egy-két jelentős alakjával is.
Az elmúlt néhány héten aztán volt kevésbé mulatságos esemény is. Történt ugyanis, hogy egy hét leforgása alatt sikerült három alkalommal is összehoznunk ú.n. 'chemical-spill'-t a laborokban (és környékén). Szerencsére egyik sem járt (komoly) sérüléssel, max a központ imidzse sínylette meg a dolgot annyiban, hogy a UCEP elnevezés korábbi University Center of Excellence for Photovoltaics jelentése helyett megkaputk az Umbelievably Clumsy Electronic People elnevezést. Szóval a chemcial spill kb annyit tesz hogy valamilyen formában nem kívánatos anyag (pl sav) kerül olyan helyre ahova nagyon nem kéne. Az első eset egy kínai srác volt, aki képtelen felfogni, hogy a három igen erős sav egyvelegéből álló isolation solution-ba - amit a szilícium-lemezek oldalának marására használjuk, és amelybe a félkész napelemek belemártásakor sárgás füst száll fel - nem illik sima latex kesztyűvel nyúlkálni. Szerencsére közvetlenül nem nyúlt bele, csak a feltehetőleg kifröccsent cseppekbe, talán (a feltételes mód azért kell, mivel néhány sav esetén nem lehet tudni, hogy valóban a sav, vagy csak vízbe nyúlt vki; a legdurvább és egyben legkevésbé észrevehető sav pl a hidrogén-fluorid, hatásmechanizmusát nem részletezném, akit esetleg érdekel itt olvashat róla). Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy megvannak a megfelelő védőfelszerelések a laborokban, és el is lett mondva, hogy mit/mikor/hogyan kell használni, mit kell pontosan viselni az egyes anyagok kezelésekor, csak a jelek szerint vki igényli a saját hibájából való okulást, ami véleményem szerint savak esetén kevésbé célravezető. A srácnak szerencsére semmi baja nem lett.
A második eset a szellőztetőrendszer hibájából adódott: az egyik labor takarításakor ugyanis lekapcsolt a speciális, savgőzöket szellőztető rendszer és sikerült a teljes tartalmat az épület saját szellőzőrendszerébe juttatni. Na hát ez sem volt vidám, de szerencsére egy sima evakuálással+hosszas szellőztetéssel megúsztuk a dolgot (persze a szokásos protokoll miatt kint volt 6 tűzoltó-, 3-4 mentő- és kb ugyanennyi rendőrautó), csak emiatt sikeresen szabotáltuk a pénteki munkanapot a teljes épületben. A harmadik eset volt talán a legrázósabb: az egyik srác épp pakolta a savakat a szállító kiskocsira a folyosón (itt max védőszemüveg a saválló-felszerelés), amikor az egyik üveg tömény sósav üveg füle letört. Öt liter sav ömlött szét a folyosón. 'Szerencsére' csak nagyon kis mennyiség fröccsent a srácra és azt is sikerült gyorsan eltávolítani (eltekintve néhány sebtől - ami idővel teljesen meggyógyul - semmi baja nem lett). Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a sav a folyosón ömlött szét és azonnal ki kellett üríteni az épületet a tömény klórgáz miatt. Mindenki szerencsésen kijött, csak néhány embert tartottak utólagos megfigyelés alatt (tüdő-funkció és egyebek). Persze újra a szokásos procedúra, épület lezár, ezer mentő/tűzoltó, stb. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben kevesebb időt töltök az érintett labor környékén, szóval az összes esetben szerencsére csak külső megfigyelőként voltam jelen, közvetlenül tehát nem érintett egyik sem.
Nem akarok/akartam senkit ijesztgetni, csak hát ez is része a dolgonak valamikor. A lényeg, hogy minden felszerelésünk megvan, hogy teljes biztonságban végezhessük a munkát, és persze az ilyen szerencsétlen helyzetekre is megvannak az azonnali segítséget nyújtó eszközeink.
Hogy valami vidámabb témával zárjam a posztot, ajánlom mindenki figyelmébe a 'saját' rövidfilmünket, amivel a Georgia Tech Campus Moviefesten a 150+ indulóból a legjobb 16 közé jutottunk. Ezt még anno januárban csináltuk közösen a lakótrásaimmal; egész pontosan Ildar, az orosz srác szeret filmezni, és van is komolyabb tapasztalata, szóval elsősorban ő szorgalmazta hogy nevezzünk és persze az ő nevéhez fűződik a rendezés, vágás, stb. Mi (Ben, Manolis és jómagam) inkább csak statiszták voltunk, meg segítettünk brainstormolni néhá-néha. Az alkotásunk itt megtekinthető, díjat ugyan nem nyertünk vele de jó móka volt. Magáról a rendezvényről csak annyit hogy minden jelentkező csapat kap egy Mac-et, egy Panasonic HD kamerát plusz a szükséges szoftvereket, ezután egy hete van mindenkinek hogy összedobjon egy max 5 perces rövidfilmet gyakorlatilag bármiről. Az egész még (ha jól emlékszem) 2001-ben indult a szomszédos Emory egyetemről, mára azonban a legjelntősebb nem profi filmfesztivállá nőtte ki magát a dolog. Rengeteg filmet készítenek országszerte a diákok; a legjobbak az egyetemi, régiós majd országos megmérettetés után akár Cannes-ba vagy a Sundance Filmfesztiválra is eljuthatnak a műveikkel, szóval igen rangos eseményről van szó.
Végezetül itt a link a filmekhez, és íme néhány alkotás az idei díjazottak közül:
Noctis Irae
Brain Dead
Closet Men
Paranoia
Igen sok bejegyzéssel adós vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tartani a lépést; szerencsére elég sok a munkám, de a melón kívül is lenne egy csomó dolog amiről írhatnék/írnom kéne (pl a hétvégi Real Madrid - Sevilla biztos érdemelne pár szót :) ).
De kezdjük inkább Andy McKee-vel! Vasárnap ugyanis volt szerencsém élőben látni a korábban leginkább csak a youtube-ról ismert gitárost. Iszonyat nagy volt! Hihetetlen amiket csinál! Aki esetleg nem tudná kiről beszélek itt van néhány videó. Ezeken már nem úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás (hozzáteszem érdemes egy pillantást vetni a srác 28 milliós nézettségére...).
Szóval a koncert nagyon komoly volt, és ha az a néhány redneck nem lett volna a közönség soraiban, talán soha nem képződött volna 'vocal imprint' a "jihááá!!" bekiabálásról az agyamban (minden szám előtt és után többször is, valamint az ismertebb számok alatt, összesen kb 40szer volt szerencsém hallani ezt az igazi déli... de inkább nem folytatnom)! Sajnos tehát akadt néhány igen fura alak (akik tényleg nem csak engem zavartak), de szerencsére Andy elég jól kezelte a szituációt. Emelett persze meg kell jegyeznem, hogy ezek a srácok óriási Andy McKee rajongók, kívülről tudták az összes számot és teljesen odavoltak a csávóért. Nekik ez a természetes a jelek szerint, és az hogy végigzabálják a koncertet... Nem vagyunk egyformák (szerencsére...). De abba is hagyom a picsogást, a koncert jó volt és végre volt szerencsém találkozni az igazi déli redneck társadalom egy-két jelentős alakjával is.
Az elmúlt néhány héten aztán volt kevésbé mulatságos esemény is. Történt ugyanis, hogy egy hét leforgása alatt sikerült három alkalommal is összehoznunk ú.n. 'chemical-spill'-t a laborokban (és környékén). Szerencsére egyik sem járt (komoly) sérüléssel, max a központ imidzse sínylette meg a dolgot annyiban, hogy a UCEP elnevezés korábbi University Center of Excellence for Photovoltaics jelentése helyett megkaputk az Umbelievably Clumsy Electronic People elnevezést. Szóval a chemcial spill kb annyit tesz hogy valamilyen formában nem kívánatos anyag (pl sav) kerül olyan helyre ahova nagyon nem kéne. Az első eset egy kínai srác volt, aki képtelen felfogni, hogy a három igen erős sav egyvelegéből álló isolation solution-ba - amit a szilícium-lemezek oldalának marására használjuk, és amelybe a félkész napelemek belemártásakor sárgás füst száll fel - nem illik sima latex kesztyűvel nyúlkálni. Szerencsére közvetlenül nem nyúlt bele, csak a feltehetőleg kifröccsent cseppekbe, talán (a feltételes mód azért kell, mivel néhány sav esetén nem lehet tudni, hogy valóban a sav, vagy csak vízbe nyúlt vki; a legdurvább és egyben legkevésbé észrevehető sav pl a hidrogén-fluorid, hatásmechanizmusát nem részletezném, akit esetleg érdekel itt olvashat róla). Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy megvannak a megfelelő védőfelszerelések a laborokban, és el is lett mondva, hogy mit/mikor/hogyan kell használni, mit kell pontosan viselni az egyes anyagok kezelésekor, csak a jelek szerint vki igényli a saját hibájából való okulást, ami véleményem szerint savak esetén kevésbé célravezető. A srácnak szerencsére semmi baja nem lett.
A második eset a szellőztetőrendszer hibájából adódott: az egyik labor takarításakor ugyanis lekapcsolt a speciális, savgőzöket szellőztető rendszer és sikerült a teljes tartalmat az épület saját szellőzőrendszerébe juttatni. Na hát ez sem volt vidám, de szerencsére egy sima evakuálással+hosszas szellőztetéssel megúsztuk a dolgot (persze a szokásos protokoll miatt kint volt 6 tűzoltó-, 3-4 mentő- és kb ugyanennyi rendőrautó), csak emiatt sikeresen szabotáltuk a pénteki munkanapot a teljes épületben. A harmadik eset volt talán a legrázósabb: az egyik srác épp pakolta a savakat a szállító kiskocsira a folyosón (itt max védőszemüveg a saválló-felszerelés), amikor az egyik üveg tömény sósav üveg füle letört. Öt liter sav ömlött szét a folyosón. 'Szerencsére' csak nagyon kis mennyiség fröccsent a srácra és azt is sikerült gyorsan eltávolítani (eltekintve néhány sebtől - ami idővel teljesen meggyógyul - semmi baja nem lett). Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a sav a folyosón ömlött szét és azonnal ki kellett üríteni az épületet a tömény klórgáz miatt. Mindenki szerencsésen kijött, csak néhány embert tartottak utólagos megfigyelés alatt (tüdő-funkció és egyebek). Persze újra a szokásos procedúra, épület lezár, ezer mentő/tűzoltó, stb. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben kevesebb időt töltök az érintett labor környékén, szóval az összes esetben szerencsére csak külső megfigyelőként voltam jelen, közvetlenül tehát nem érintett egyik sem.
Nem akarok/akartam senkit ijesztgetni, csak hát ez is része a dolgonak valamikor. A lényeg, hogy minden felszerelésünk megvan, hogy teljes biztonságban végezhessük a munkát, és persze az ilyen szerencsétlen helyzetekre is megvannak az azonnali segítséget nyújtó eszközeink.
Hogy valami vidámabb témával zárjam a posztot, ajánlom mindenki figyelmébe a 'saját' rövidfilmünket, amivel a Georgia Tech Campus Moviefesten a 150+ indulóból a legjobb 16 közé jutottunk. Ezt még anno januárban csináltuk közösen a lakótrásaimmal; egész pontosan Ildar, az orosz srác szeret filmezni, és van is komolyabb tapasztalata, szóval elsősorban ő szorgalmazta hogy nevezzünk és persze az ő nevéhez fűződik a rendezés, vágás, stb. Mi (Ben, Manolis és jómagam) inkább csak statiszták voltunk, meg segítettünk brainstormolni néhá-néha. Az alkotásunk itt megtekinthető, díjat ugyan nem nyertünk vele de jó móka volt. Magáról a rendezvényről csak annyit hogy minden jelentkező csapat kap egy Mac-et, egy Panasonic HD kamerát plusz a szükséges szoftvereket, ezután egy hete van mindenkinek hogy összedobjon egy max 5 perces rövidfilmet gyakorlatilag bármiről. Az egész még (ha jól emlékszem) 2001-ben indult a szomszédos Emory egyetemről, mára azonban a legjelntősebb nem profi filmfesztivállá nőtte ki magát a dolog. Rengeteg filmet készítenek országszerte a diákok; a legjobbak az egyetemi, régiós majd országos megmérettetés után akár Cannes-ba vagy a Sundance Filmfesztiválra is eljuthatnak a műveikkel, szóval igen rangos eseményről van szó.
Végezetül itt a link a filmekhez, és íme néhány alkotás az idei díjazottak közül:
Noctis Irae
Brain Dead
Closet Men
Paranoia
Subscribe to:
Posts (Atom)